Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

országházban a belföld és külföld nyilvánossága előtt hirdethette nézeteit, a parlamenten kívül pedig a mentelmi joggal felvértezve folytathatta aknamunkáját. Gr. Eszterházy János ebből kiindulva az 1901: XXIV. tc. főrendiházi vitája alkalmával javsalatot tett egy új összeférhetetlenségi eset felvételére azok részére, akik az állam nemzeti jellegét, egységét és alkotmányát megtagadják. Eszterházy indítványát külön tanulmányba foglalta,

32 amelyben kimutatja, hogy az 1848-i liptószentmiklósi és 1861-i túrócszentmártoni tót, valamint az 1848-i balázsfalvi és 1881-i román programm kimeríti a fennti tényálladékot. Javasolja továbbá, hogy az, akit a BTK. 172. (osztály, nemzetiség vagy hitfelekezet elleni izgatás) vagy 173. §-a (alkotmány és törvény elleni izgatás) alapján elítéltek, büntetése kiállása után öt évig, a 174. § (bűntett vagy vétség feldícserese) ellen vétő pedig három évig legyen összeférhetetlen. A külföldi agitátorok ellen kimondani javasolja, hogy ,,az a magyar honos, aki külföldön a politikai magyar nemzet egysége ellen izgat, az állam alkotmányát, a törvény kötelező erejét támadja, vagy a magyar nemzet ellen intézett tüntetésben résztvett, az elkövetett cselekménytől számított öt éven belül szintén incompatibüis". Javasolja, hogy legyen „incompatibüis az is, akiről bebizonyul, hogy idegen államok kormányaitól vagy idegen országokban működő egyesületektől nemzetiségi politikai célokra pénzt kapott és fogadott el.

33 Eszterházy indítványát a főrendiház nem fogadta el. A nemzetiségek politikai aktivitása az 1905. évi választásokkal veszi kezdetét. A választások előtt a románok január 10-i nagyszebeni értekezlete szótöbbséggel kimondta az aktivitást és fenntartotta az 1881. évi programmot, de amellett még újabb követeléseket is támasztott, mint a nemzetiségi ezrednyelv bevezetését, a megyéknek nyelvi szempontok szerinti új beosztását és autonómiáját, az általános titkos választójog bevezetését, a földadó leszállítását, a progresszív adózási rendszert, a hitbizományok eltörlését s nem utolsó sorban a nemzetiségi törvény végrehajtását, a vele 32 Gr. Eszterházy János: Az összeférhetetlenség és a nemzetiségi programmok. Budapest, 1901, 29 1. — V. ö. Egyed István: Országgyűlési összeférhetetlenség. Budapest, 1937, 52. 1. — Eszterházy indítványát így indokolja: „Van egy magasabb ethikai szempont, amely lehetetlenné teszi, hogy egy állam törvényhozó testületének tagja lehessen az, aki az állam souverainitását, alkotmányát, nemzeti jellegét, egyszóval annak olyan alakban való fennállását/, mint aminőben történelmi élete folyamán magasztos hivatását teljesítve, megalakult és kifejlett — nemcsak tagadja, de ezt programmszerűen egyenesen megtámadja. Azok, a kik ilyen programmok alapján akarnak a magyar törvényhozás termeibe belépni, azon magasabb ethikai szempontból, a melyből a törvényhozó kötelességét és egyéniségét kell tekintenünk — oda, a magyar állam törvényhozásába nem valók: az az politikailag vagy erkölcsileg incompatibilisek.. . Nem valók oda és incompatibilisek azok, a kik az állam nemzeti jellegét, egységét és alkotmányát tagadják; nem igényelhetik azon alkotmányos jogok gyakorlását, melyeket ugyanezen alkotmány szétrombolására és az álladalom desintegrálására a priori és programmszerüen akarnak felhasználni." (I. m. 6—7. 1.) 33 Eszterházy i. m. 21—27. 1.