Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig
mázasában — akinek különben a nemzetiségi kérdés tekintetében sok helyes meglátása van — mást mutat, mert ő 1950-re jósolja, hogy a magyarság az ország lakosságának 65 százalékát fogja kitenni s ez paralizálni fogja a balkáni orosz politika sikerét. Hoitsy Pál Nagymagyarország jövőjébe veti hitét, amelyben egységes magyar uralom fog fennállani, „mert nem lehet más". 29 Azt, hogy a nemzeti illúziók táplálásában és a sovinizmus felfokozásában a zsidó sajtónak is nagy szerepe volt, egy tárgyilagos angol szerző is elismeri. 30 A közvéleményt ezek a rózsaszínű ábrándok és a sovinisták felszínes hazafisága teljesen kielégítette s nem hallotta meg azoknak a vészkiáltásait, akik a valóság és a sötét jövő vészharangjait kongatták. Bartha Miklós ragyogó cikkek és beszédek sorozatával mutatott rá a románok veszedelmes terjeszkedésére, a szászok románbarátságára, s a legmegbízhatóbb nemzetiségünkön, a ruténeken élősködő kazárok destruktív munkájára. A magyarság erkölcsi és gazdasági vezetőszerepének biztosítása s a nemzeti függetlenség kiépítése mellett a nemzetiségekkel szemben olyan szociálpolitikát követelt, mely a magyarság barátaivá teszi őket. Amikor pedig pályája végén meggyőződött arról, hogy szava a pusztában hangzott el, Magyarország utolsó menedéke, az erős és független nemzeti hadsereg megteremtésére összpontosítja maradék erejét. 31 A magyar illuzionizmusi azonban nem vette észre, hogy amíg az egyik oldalon délibábok után szalad és képzelt ellenfelekkel vív lovagi tornát, addig a nemzetiségek a politikai passzivitás mögött társadalmilag kitűnően megszervezkednek, gazdaságilag tervszerűen terjeszkednek s itt hivatkozni lehetne azokra a közismert, de tanulmányunk tárgyán kívülálló adatokra, amelyek a nemzetiségek földvásárlásain keresztül kétségtelenül igazolják, hogy gazdasági téren nemzetiségi elnyomás nem volt Magyarországon. A felszínen hatósági intézkedésekkel állandóan azt a látszatot keltettük és az ellenséges propagandának adtunk ezáltal anyagot, mintha a nemzetiségeket komolyan el akarnók magyarosítani. Közben azonban a látszatok délibábos színfala mögött a nemzetiségek honfoglalása szívósan és céltudatosan folyt. Azok, akik a nemzetiségi izgatás veszélyeit felismerték, többféle módszert hoztak javaslatba annak megfékezésére. A nemzetiségi agitátorok a rendkívül szabadelvű magyar törvények védelme alatt állottak s ha valamelyikük képviselővé választatott, akkor az 29 Gratz i. m. I. k., 371—372. 1. só Macartney, C. A.: Hungary and her successors. Oxford 1937, 26. 1. sí Bartha Miklós müvei. ül. k. Politikai beszédek, nemzetiségi cikkek. V. ö. Kemény Gábor: Bartha Miklós nemzetiségi cikkei. Kisebbségi Körlevél. V. évf. 3. sz. 1941 május, 128—159. 1. és ugyanő: Bartha Miklós politikai beszédei és szellemi hagyatéka, 77—94. 1. — Ugyanő: Bartha Miklós és a nemzetiségek. A pécsi m. kir. Erzsébet r Tudományegyetem Kisebbségi Intézetének kiadványai XVI. 1943, 116. 1.
