Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

Hiába oszlatta fel a memorandum-per befejezése után Hieronymi Károly belügyminiszter a román nemzeti pártot, 1895 augusztus 10-én a nemzetiségek Budapesten kongresszusra gyűltek össze Polit Mihály szerb képviselő, Mudrony Pál tót ügyvéd és Ilyefalvi Papp György román földbirtokos elnöklete mellett s megalkották közös programm jukat. A programm előrebocsátja, hogy a szerb-tót-román szövetség fenn fogja tartani a Szent István koronájához tartozó országok integritását, de azután annál élesebben fordul szembe a nemzeti állam gondolatával. Kifejti, hogy Magyarország néprajzi viszonyaira és történelmi fejlődésére való tekintettel nem lehet nemzeti állam, mivel az állam jellegét az államalkotó népek összessége adja meg. Ezért a románok, tótok és szerbek levonják azokat a következtetéseket, amelyek az államigazgatás terén az ország egyes népeinek fejlődéséhez szükségesek. Az úgynevezett magyar állameszme — folytatja a programm — mely kizárólag egy kisebbségben levő nép számára igényeli az államhatalmat, ez pedig az államhatalom segítségével a Magyarország többségét képező népeket elnyomja, ellentétben van az ország etnikai viszonyaival, történeti fejlődésével és veszélyezteti a Magyarország többségét alkotó népek létföltételeit. Ezzel a veszéllyel szemben a románok, tótok és szerbek saját nemzeti programmjuk fenntartása mellett szövetkeznek és remélik, hogy a rutének és németek is csatlakozni fognak hozzájuk. A szövetség célja az, hogy nemzetiségüket közösen megvédjék és Magyarországot természetes alapokra helyezzék, ami csak a megyei beosztások keretében! nemzeti autonómia lehet. Az ország nemzetiségi területekre való felosztásáról most nem esik szó. Kérik azonban, hogy az autonóm kerületekben (megyék, városok, községek), ahol tudniillik valamely nemzetiség képezi a többséget, a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban nyelvük használatának teljes szabadság adassék s a nemzeti nyelv adja meg a kerület nemzetiségi jellegét. A többnyelvű területeken a közigazgatás megkönnyítése szempontjából a vármegyék a nyelv határai szerint osztassanak be. A nemzetiségi törvény programm szerint nem kielégítő, nemis tartják be és csak arra szolgál, hogy a külföldi közvéleményt rá való hivatkozással félrevezessék az állítólagos türelmesség tekintetében, amelyet Magyarország a nemzetiségekkel szemben tanúsít. Ezért a törvényt a nemzetiségi autonómiák szellemében kell módosítani. A nemzetiségek nem vehetnek részt a törvényhozásban, mert a választási törvény és gyakorlat a nem magyar választók érvényesülését megnehezíti. Ennek következtében az általános, közvetlen és titkos szavazás behozatalát, a választókerületek igazságosabb beosztását és a hatósági nyomás kiküszöbölését sürgetik. Kívánják továbbá az egyesülési és gyülekezési jog biztosítását, az egyházi és iskolai autonómiák tiszteletben tartását, a sajtó- és vallásszabadságot stb. A programm tárcanélküli nemzetiségi miniszter kinevezését sürgeti Horvátország példájára s egy 4—4 román, szerb és tót tagból álló központi bizottságot szervez, melynek feladata az lesz, hogy időről-időre tiltakozzék az asszimiláló törekvések ellen s ilyen irányban az európai sajtóban is tevékenységet fejtsen ki.

24 Ennek a közös programmnak a megalkotásával tulajdonképen megalakult a nemzetiségek pártszövetsége, de képviselőjelölteket csak az 1905. évi választáson léptetett fel. 24 A magyarországi nemzetiségekre vonatkozó programmok stb. 30—31. 1. — Gratz i. m. I. k., 386—388. 1.