Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

jára. Az izgatás valóban nagy méreteket öltött főként mióta 1884ben megindult a nagyszebeni „Tribuna" és féktelen harcot kezdett az aktivista románok ellen,

20 majd amikor 1891-ben megalakult a bukaresti Kulturliga azzal a céllal, hogy a külföldi románság gondját viselje.

21 A román propaganda ezekből a perekből ellenőrizhetetlen statisztikákat készített és a külföldön elterjesztette, hogy 1884—1894-ig 44 politikai per indult 143 román vádlott ellen, akik közül 80-at 54 év, 1 hónap, 20 nap és 10.660 forint büntetésre ítéltek.

22 Hogy ezek közül mennyi büntetést töltöttek ki ténylegesen, arról nem szól a krónika. A perek közül a legnevezetesebb a „Replica" és a „Memorandum". A „Replica" ott kezdődött, amikor 1891-ben a romániai egyetemi hallgatók az erdélyi és magyarországi románok helyzete ügyében memorandumot adtak ki, amire a magyarországi főiskolai hallgatók válaszoltak. Erre adták ki viszontválaszképen a magyarországi főiskolák román hallgatói a ,JZeplica"-t 26.000 példányban román, német, francia, angol és olasz nyelven, ami a román irredenta mellett tett tanúságot. Az igazságszolgáltatás keze a külföldre távozott szerzőket nem tudta elérni, de Brote és Popovici Aurél a román propaganda fő irányítói lettek a művelt nyugaton. A „Memorandum''-per 1849-ben indult a kolozsvári esküdtszék előtt azért az emlékiratért, amit a román nemzeti komité háromszáztagú küldöttsége két évvel azelőtt személyesen vitt fel Bécsbe a császárnak. A világsajtó heteken át részletes tudósításokat közölt a tárgyalásról és közölte Ratiu Jánosnak a vádlottak nevében felolvasott nyilatkozatát, amelyben a művelt világ közvéleményéhez jelentik be felebbezésüket. Bár a büntetések között az öt év volt a legsúlyosabb s a milleniumkor az összes vádlott kegyelmet kapott, Ratiu, Lucaciu és társai mint a románság mártírjai mentek át a köztudatba. A memorandum-per a magyar állam külföldi hírnevének mérhetetlen károkat okozott s ekkor állt ki nyíltan a román ügy mellé Clemenceau, La visse, Copée, Leroy Beaulieu s többen, akik addig a magyarság barátaiként voltak ismeretesek.

23 20 Bíró Sándor: A Tribuna története. Erdélyi Múzeum, Űj folyam XIII. k., 1942, 1—2. sz., 1—28. és 193—223. 1. 21 Polónyi Nóra: A Liga Culturalâ és az erdélyi román nemzetiségi törekvések. Budapest, 1939, 99. 1. 22 Brote, Eugen: Die rumánische Frage in Siebenbürgen und Ungarn. Berlin, 1895, 418. 1. — Scotus Viatornál a politikai perek statisztikája már így tprzul tovább: 143 román vádlottat elítéltek 1886—1896-ig 93 év, 1 hónap, 23 napra és 42.464 koronára. 210 román vádlottat elítéltek 1897—1908-ig 38 év, 9 hónap, 3 napra és 51. 327 koronára. — 14 német vádlottat elítéltek 1898—1903-ig, 2 év, 10 hónap, 10 napra és 7.720 koronára. — 7 rutén vádlottat elítéltek 1904-ben 5 évre és 2.100 koronára. — 4 szerb vádlottat elítéltek 1898—1906-ig 1 év, 1 hónapra és 2.500 koronára. — 560 tót vádlottat elítéltek 1896—1908-ig 91 év, 7 hónap, 26 napra és 42.121 koronára. — összesen: 938 nemmagyar vádlottat elítéltek 1886—1908-ig, 232 év, 6 hónap, 2 napra és 148.232 koronára. Seton Watson, R. W.: Ungarische Wahlen. Beitrag zur Geschichte der politischen Korruption. Leipzig, 1912, 223. 1. 23 Mikó Imre: Az erdélyi kérdés az európai közvélemény előtt. 1865— 1920. Lúgos, 1936, 6. 1. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika. '257