Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

a 48-as elveket. Ugyanakkor szüksége van új nemzeti jelszavakra, amelyekkel a régieket pótolhatja. Tisza Kálmán közjogi téren mutatkozó tehetetlensége miatt a belpolitikai sovinizmus felkarolása útján akarta levezetni a túlfűtött öntudattól duzzadó nemzeti érzéseket. Kapóra jött Grünwald Béla zólyomi alispán vészkiálása a Felvidékről, aki a szláv terjeszkedés ellen sovén magyar nemzetiségi politikát követel. A volt balközépnek a szabadelvű pártba belépett felvidéki tagjai erélyes rendszabályokat sürgetnek, amelyeket Tisza Kálmán nem habozott elrendelni és gentry hivatalnoki karával végrehajtatni, sőt ambiciózus felvidéki tisztviselők a tót kérdés „erélyes kezelésével" igyekeztek politikai karrierjüket megalapozni.

15 így csúszott át a nemzetiségi kérdés a belpolitikai taktika és a pártok közötti licitálás hamis vágányára, ami megakadályozta az egységes és következetes magyar nemzetiségi politika kialakulását és ugyanakkor látszatintézkedéseivel a magyarságot a külföld előtt a nemzetiségek elnyomójaként tüntette fel. A tótok mozgalmait a kultuszkormány azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy vizsgálatot rendelt el az evangélikus egyház által fenntartott három tótnyelvű gimnázium ellen, aminek az lett az eredménye, hogy a nagyrőcei és túrócszentmártoni gimnáziumokat az egyház, a zniováraljait az állam záratta be 1874-ben. A következő évben Tisza Kálmán a túrócszentmártoni gyűlés után alapitott „Matica Slovenska" nevű tót irodalmi társaságot oszlatta fel.

16 Grünwald Béla Tisza rendszabályait a kormány felvidéki akciója fénypontjának nevezi s az ellenség további megsemmisítését sürgeti.

17 Mindez azonban csak látszatra fojtotta el a tót irredentát, mert a vagyonosabb tót szülők ezután Csehországba küldöttek gyerekeiket tanulni, ahol még kevésbbé nyílt mód nevelésük ellenőrzésére. A szászokkal sem állott helyre a béke. A Tisza és Teutsch György Dániel közötti békülési kísérletet megzavarja az evangélikus egyház által I. Vümos német császár halála alkalmával küldött részvéttávirat körüli félreértés. A szászok 1890 június 17-én állapították meg új programmjukat, mely ragaszkodik a kiegyezéshez, kijelenti, hogy a magyar államnak meg kell adni mindazt, ami a jogállammá alakuláshoz szükséges, de az állam szükségszerű egysége nem szolgáltathat okot a szász nép jogos érdekeit sértő beavatkozáshoz. A magyar államnyelvhez való ragaszkodást a programm természetesnek találja, de a nemzetiségi törvény rendelkezéseit az ország nem magyar nemzetiségei által igényelhető minimumnak tekinti s a szász képviselőknek szabad kezet ad, abban a tekintetben, hogy párton kívül maradnak-e vagy pedig valamelyik párthoz csatlakoznak? A szász képviselők Bánffy Dezső 15 Kristóffy József: Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. 70—72. 1. 18 Gogolok Lajos: A szlovák és ruszin nemzetiség története. A magyarság és a szlovákok. Budapest, 1942, 268. 1. 17 Grünwald Béla: A felvidék. Politikai tanulmány. Budapest 1878, 148. I.