Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

III. FEJEZET. Nemzetiségi politika a kiegyezéstől napjainkig

miniszterelnöksége alatt kiléptek a kormánypártból, Széli Kálmán kormányrajutása után azonban ismét visszatértek és Melzer Vilmos vezetésével igyekeztek a jó viszonyt fenntartani egészen a világháborúig.

18 A nemzetiségek közül a legöntudatosabbak ebben az időben a románok voltak, akik a szerb mozgalmak letörése után a magyarsággal szembenálló nemzetiségek között magukhoz ragadták a vezetést. A románoknál a politikai passzivitás nem jelentett tétlenséget, hanem ellenkezőleg, a legerősebb gazdasági és társadalmi szervezkedést, értekezletek tartását, emlékiratok szerkesztését, amelyeket hol az uralkodóhoz, hol az országgyűléshez juttattak el. A románok 1881 május 11—14. napjain tartott nemzeti értekezlete elhatározta a román nemzeti párt megalakulását és kidolgozta a pártprogrammot, amelynek főbb pontjai: 1. Erdély autonómiájának visszaállítása; 2. a román nyelv bevezetése a románok által lakott kerületek közigazgatásába és igazságszolgáltatásába; 3. román tisztviselők alkalmazása ezekben a kerületekben; 4. ,,a nemzetiségi jogegyenlőségről szóló törvény felülvizsgálása s valóságos és lojális végrehajtása"; 5. az egyházi és iskolai önkormányzat fenntartása, állami támogatása s a nemzeti fejlődéssel ellentétes törvények és rendeletek Tiatályon kívül helyezése; 6. általános választójog; 7. küzdelem a magyarosító törekvések ellen; 8. szövetség a reformpártokkal; 9. végül fenntartják a jogot, hogy a dualizmus kérdésében kellő időben nyilatkozhassanak.

19 A román válság a kilencvenes években éri el tetőpontját. Tisza Kálmán a román izgatást azzal igyekszik letörni, hogy a nagyszebeni enyhén ítélkező esküdtszéket beszüntette és ügykörét a kolozsvári esküdtszékre ruházta át, ahol nemzetiség elleni izgatás címén elsősorban a román újságírókat ültették a vádlottak pad18 Gratz i. m. I. k., 375—378. 1. 19 Programmes politiques des Roumains de la Transylvanie et de la Hongrie. Bucarest 1894, 11—12. 1. — A programm őszinteségéről egy román szerző a következőket írja: „Szegény programm! abba csak nem Írhattuk, hogy nekünk Erdély kell a Tiszáig, mert ez forradalmi tény volna, Európa pedig a forradalmakat a programmokban nem szereti; a forradalmak eredményeit azonban szívesen szankcionálja. De különben is ez a programm nem a miénk; ezt a pontot a román állam elemei, a Liga, vették fel titkos programmjukba; a mi feladatunk csak a támogatás oly magatartással és intézkedésekkel, amelyekkel mi a magyar alkotmányosságot megdönthetjük. így beiktattunk azonban abba a programmba egyebeket, erősen vigyázván, nehogy olyan valami lehessen benne, amit esetleg a magyar állam is megadhatna. — Legfőbb követelésünk a magyar állam kettészakítása Erdély autonomikus berendezésével. Oly követelés, amely közelebb visz az ideálhoz, a magyarokat pedig gyengíti. Beszéltünk még federativ magyar államról is. Ámde ki lelkesül ezen programm-pontokért ? Kinek kell Erdély autonómiája, a federativ magyar állam? Nekünk kellene ugyan ideiglenesen, amíg megbontanók a magyar alkotmányt, azután abban rágódnánk tovább, amíg átrágnók magunkat a Kárpátokon át a román államba. Az egész programm egy fikció, csak arra való, hogy a Romániával való érintkezéseinket fedezzük és takargassuk forradalmi tendenciáinkat." (Moldován Gergely: A románság. I. k., Nagybecskerek, 1895, 187. 1.)