Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

lünkben ápoljuk, mely szerint a politikai nemzetiség egységét utódaink által nem veszélyeztethetjük, egyedül az állam nyelvében találom."

94 Magyarországon kormányzati, közigazgatási és törvénykezési nyelvül a magyar nyelvet kívánja, nemcsak azért, mert ez a legcélszerűbb, hanem fiúi kötelességet vél teljesíteni ezáltal e föld és a haza iránt; ezt kívánja a méltányosság is, mert a latin helyébe csak a magyar léphet; ezen a nyelven művelődhetnek az alsó és felső tanodákban a nemzetiségi növendékek; s ez nem sérti a nemzetiségek tűzhelyeit, mivel ezek is állíthatnak fel a protestánsok mintájára iskolákat. Nem helyesli a megyei közigazgatásnál a helyi többség nyelvének bevezetését, mert ez Mármarosban az orosz nyelv uralmát jelentené, ami ellen ők oláhok (sic!) hevesen tiltakoznak: „már pedig mintsem eloroszosodjunk, amit tulajdon orosz testvéreink sem kívánhatnak tőlünk, inkább megmagyarosodni kívánunk, annyival is inkább, mert e földet, melynek zsírján táplálkozunk, még mindeddig nem orosz, hanem magyar földnek ismerjük."

95 Ezért gondot kell fordítani arra, hogy a hivatalokba nemzetiségek is kerüljenek, de ne számarány szerint, mert akkor a magyar vármegyékből kizárnák a nemzetiségeket. A sorezredek nemzetiségi osztályozását sem helyesli, mert akkor egyik nemzetiség a másik ellen fordulna. A vármegyék nemzetiségi beosztását sem helyesli, mert ezekből kisebb-nagyobb Szlovákiák és Romániák nőnének ki. Mint görög katolikus lelkész, tiltakozik a szatmári püspöknek azon rendelkezése ellen, hogy a mármarosszigeti református lyceumot a vidéki tanulók ne látogathassák, mert ezáltal a civilizációtól zárják el őket. „Azon nemzetiség, mely ma nemzetiségi különzésre törekszik, holnap végelszakadásra fog törekedni; és az oly nemzetiséget nemhogy az országgyűlés képes lenne megnyugtatni, kielégíteni, de nem talán az Isten sem. Az oly nemzetiségnek tehát szükség tanulmányoznia az oláhországi politikai belszervezetet, mely szerint ott mit sem akarnak tudni más, mint román nemzetről és annak nyelvéről, holott 50, sőt a moldovaiakkal együtt 100 ezer lakója csak magyar van, több más nemzetiségek között; és én t. ház, mindezt a rendén találom: mert szeretem én nemzetiségemet úgy, mint önmagamat és mint ilyen, nemzetiségemnek anyagi és szellemi fejlődésére vezető minden lehető eszközt igénybe kívánok venni, mert tudom, hogy ez a nép érdeke; de egyszersmind hon polgára is vagyok, szeretem is hazámat kiszámíthatlanul jobban, mint magamat, és mint ilyen, mindazon nemzetiségi igényeknek, melyek hazánk érdekével ellenkeznek, ellenszegülni, polgári szent kötelességem .. .'

<96 A képviselőház bölcs belátására bízza a javaslatok feletti döntést.