Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

A november 28-i CCCXXVII. országos gyűlésen ér véget a nemzetiségi törvényjavaslat általános vitája. Az első felszólaló Papp Zsigmond, Kővárvidék kisnyiresi kerületének képviselője, a politikai nemzet fogalmának meghatározásával foglalkozik. 48 előtt a politikai nemzet a nemesi osztály voft, amelyben román és szláv nemesek is benne foglaltattak. 48 után a nemesi osztály megszűnt és a politikai jogokat átruházta Magyarország összes lakóira vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül, ma tehát politikai nemzetnek Magyarország lakosságának egyetemét tekintik. Ebből azonban nem következik, hogy Magyarország lakóit mind magyarnak kellene tekinteni; a nem magyar ajkúak csak a politikai jogok gyakorlása tekintetében tagjai a magyar politikai nemzetnek. A nemzetiségek között bizonyos kapcsolatra van szükség és ezt jelenti az országgyűlési, törvényhozási kapcsolat és a kormányzási nyelv. Nem helyesli az országgyűlés többnyelvűségét, bár az az 1861. évi javaslatban kimondatott. A megyékben a nyelvhasználatnál a központi javaslatot hajlandó irányadónak elfogadni, de csak a megyék végleges szervezéséig, amit ha nem fogadnának el, a kisebbségi javaslatot pártfogolja. „Jól tudom uraim, — úgymond —> hogy a magyar nemzet, mint egy izolált néptörzs, Közép-Európában egyedül áll testvér és atyafi nélkül; azt is tudom, hogy ezen két nemzet jó frigyben együtt élve, valamint a mult időkben képesek voltak a barbarizmus ellen megvédeni a civilisatiot, valamint láttuk a tatárfutásokat és láttuk a török patkóktól összetiprott földeinket, de kivertük őket közös erővel és éltünk, el nem vesztünk: úgy ezentúl is, ha a jó frigyet fenn fogjuk tartani, megvédjük magunkat minden veszedelemtől. Nekünk, a románoknak és magyaroknak meg kell mutatnunk, hogy jó egyetértéssel közremunkálkodván, megélhetünk és boldogulhatunk."

97 A törvényjavaslat címét és bevezetését bírálva helyesebbnek tartaná, ha „a magyar nyelvről" szólna a cím, mint az 1836. és 1844. évi nyelvtörvényeké. Bár nézete eltér a Babesétől, aki a nemzetiségeket telekkönyvezni kívánja, a méltányosság és igazság nevében a kisebbség javaslatát fogadja el.

98 Tisza Kálmán, Debrecen város képviselője, a honfoglalásból indul ki, amikor a magyarok legyőzték a Kárpátok közt élő népeket s azóta együtt élnek velük politikai és diplomáciai szempontból egyetlen nemzetet alkotva. A hódító és hódított közötti viszonyból azonban nem akar következtetéseket levonni, mert bár voltak korok, amikor a nemzetiségek és a magyarság egymás ellen küzdöttek, ebből azonban egyik félnek sem volt haszna, hanem csak a mindnyájuk közös vesztét akaró kajánságnak. Az egyik nemzetiségi képviselő azt mondta, hogy a nemzetiségek nem a reakciót szolgálták, hanem a reakció akarta őket saját céljaira felhasználni. Ebből az következik, hogy a hatalomnak be kell látnia: olyan óhaj87 Napló 134. 1. 88 Napló 135. 1