Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

már eo ipso szét van darabolva, mert a nyelvkülönbség megvan úgy az országban, mint a törvényhatóságokban. Azt a követelést, hogy a nemzetiségek a főhivatalokban képviselethez jussanak, a magyaroktól tanulták, akik századokon át sérelmezték az idegen hivatalnokok kinevezését. ,,Nagyon természetes, uraim, hogyha a nemzetiség mint országos nemzetiség s annak egyenjogúsága elismertetik, hogy annak az országban, a nyilvános életben képviselve is kell lennie és pedig alulról felfelé egész a kormányig."

84 A közigazgatás gyorsasága és olcsósága nem érv a nemzetiségi nyelvek kiszorítása mellett, vagy ha ez öncél volna, akkor alakítsunk egy kisebb országot, amelyiknek az igazgatása kevesebbe fog kerülni. Az sem érv, hogy a nemzetiségek a megyék kikerekítése következtében el akarnának szakadni, mert ha üyen vágy élne a kielégített nemzetiségekben, akkor mit várjunk a ki nem elégítettektől? Mivel a többségi javaslat kiváltságos helyzetet teremt a magyarságnak, a kisebbségi javaslatot fogadja el.

85 Czorda Bódog, Szabadka város képviselője szerint vannak a Házban nemzetiségek, amelyek nem pártolják a nemzetiségek tanait, hanem boldogságukat egyedül a magyar államban keresik és találják meg. Ilyenek „az alvidéki dalmaták, máskép bunyevácok". A kisebbségi javaslat kihagyta őket az „országos nemzetek" sorából, „de tiltakoznának ünnepélyesen az ellen, ha őket más egyébnek akarnák tekinteni, mint nép-fajul dalmatának, nemzetül magyarnak", mert emlékükben most is él a Vojvodina sötét korszaka. „Én t. Ház a kisebbségi javaslatot nem pártolom, mert részemről egy politikai nemzetnél többet e hazában el nem ismerhetek. Magyarország nem konföderált, hanem egységes állam; s ha most kellene az országot minden, a történeti jog mellőzésével új alapra építeni, föderatív alapra mégsem szeretném építeni: mert ezen ország határaiban és geographiai fekvésében már maga a természet egy egységes állam számára jelölt ki helyet; és követte a természetnek ezen ujjmutatását az ezredéves történet oly következetesen, hogy a magyar állam bár többször majd nagyobbodott, majd csökkent határaiban, mégis mindig mintegy természetes medrébe, visszatért eredeti határai közé."

86 Meggyőződése, hogy az ország népei csak addig fognak egységes államot alkotni, amíg egy politikai nemzet fogalmában lesznek egyesítve; ha kimondják, hogy több politikai nemzet van, akkor ezek követelni fogják az államiság attribútumait: külön területet, kollektív népképviseletet, minisztériumot, hadsereget és végül „fognának alakulni statusok a statusban". De itt sem állnának meg, mert fajrokonaik élnek a szomszédban és azokkal törekednének egyesülni s így töredeznék darabokra szét az ezeréves magyar állam. Magyarország egysége európai érdek, az államkonföderáció nem lenne képes az európai egyensúlyt megtartani. A nemzetiségi