Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

országokat, — amint fentebb láttuk, — más elbírálás alá vette az országgyűlés. A magyar nyelv itt az iskolákban csak rendkívüli tantárgy, amikor a magyarországi iskolákban annak tanítását rendes tantárgyként rendelik el (1792:VII. te.)* és csak ötvennégy év múlva lesz a magyar nyelv a társországok fő és középiskoláiban is rendes tantárgy (1844:11. tc. 8. §). A kapcsolt részek törvényhatóságai a magyarországi törvényhatóságokkal latinul levelezhetnek a magyar nyelv államnyelvvé válása után s amikor az országgyűlés nyelvét is magyarrá tették, még hat év haladékot adtak a kapcsolt részek követeinek, ami alatt latinul is felszólalhatnak (1844:11. tc. 7. és 3. §§). A nemzetiségi jogok kodifikálásának kérdését akkor tudjuk helyes megvilágításba helyezni, ha rendszerbe szedjük a magyar nyelvtörvények konkrét tartalmát. így végigtekinthetünk az államélet megmagyarosodásának folyamatán és figyelemmel kísérhetjük annak az új közjogi berendezkedésnek a kialakulását, amelybe 1848 után a magyar törvényhozás a nemzetiségek jogait beépítette. A magyar államnyelv bevezetése, illetve felújítása, tudvalevőleg a francia forradalommal egyidőben akkor indul meg, amikor II. József visszavonta németesítő rendeleteit. A magyar nemesség felvilágosodott és a nyugati reformtörekvésekkel rokonszenvező része az országgyűlésen azzal a követeléssel állott elő, hogy a német nyelv helyébe ne a latin, hanem a magyar vezettessék be. II. Lipót környezete ezt még sokalta s így az első nyelvi vívmány egy negatívum volt: az 1791 :XVI. tc.-ben ő szent felsége biztosítja a karokat és rendeket, hogy ,,bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni", vagyis, hogy idegen nyelvet nem fog behozni az országba. A latint akkor nem tartottak idegen nyelvnek, hanem az országgyűlésen is „patria lingua" néven emlegetik. A nyelvtörvények azután fokozatosan bevezetik a magyar nyelvet az oktatásügy, egyházi élet, kormányszékek, helytartótanács, udvari kancellária, udvari kamara, bíróságok, katonaság és az országgyűlés iratainak és tárgyalásaink területére. A közoktatásügy terén II. József uralkodása alatt a Ratio Educationis nevelési rendszere lényegében fennmaradat, de a császár az iskolákba is bevezette a német nyelvet. A karok és rendek egyik legelső kövtelése tehát a magyar nyelvnek az iskolákba való meghonosítására irányult. Az 1791: XVI. tc. ennek következtében kimondja, hogy „a gimnáziumokban, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv és irástan számára külön tanár fog beállít1844:11. tc. végre nem hajtását az ellenzéki nyilatkozat is panaszolja (Három nemzedék és ami utána következik. Budapest 1934, 3. kiadás, 117. 1.). — Kornis Gyula a nyelvtörvények rendelkezései közül nemzetiségi szempontból csak a lelkészek kötelező magyar nyelvtudását tartja visszatetszőnek és ugyanakkor helyesen mutat reá arra, hogy a nyelvtörvényeknek a nemzetiségek nyelvi jogait is meg kellett volna határozniok a közigazgatás és közoktatás terén, mert ezzel sok viszálynak és vádaskodásnak vették volna elejét (A magyar művelődés eszményei 1777—1848. II. k., Budapest, 1927, 128. 1.).