Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

Madocsányi Pál, a Liptó megyei rózsahegyi kerület képviselője, mint az egyik szláv kerület követe, gyakorlati szempontból szól hozzá a nemzetiségi kérdéshez. Miletics Szvetozár érveit cáfolva rámutat arra, hogy a nemzetiségek individualitását sem Werbőczy, sem egyik jogforrásunk nem ismerte el. A nemzetiségek követelései az európai fejlődéssel sincsenek összhangban. Olaszországban kis olasz államok egyesültek egyetlen nemzeti állammá; Poroszország Schleswig dán részét is megszállva tartja, hogy preventiv eszközökkel biztosítsa a német nemzetiség megóvását; Belgium előbb egyesült Hollandiával, majd szétvált, ami azt igazolja, hogy két külön nyelvvel és területtel bíró állam nem fér meg együtt; a román fejedelemségek egyesültek, de regulamentjük románnak nevezi az ott élő szerbeket, magyarokat, ruténeket és görögöket egyaránt; Oroszország harminckilenc népfajt akar eloroszosítani. Magyarország nem akarja az orosz példát követni, de a nemzetiségek követeléseire sem lehet példát találni Európában. A román félhivatalos sajtó a Tiszáig akarja kiterjeszteni Románia határait. Ha a nemzetiségi területeket kikerekítenék, a határon túli ellenség izgatása fokozódnék és nem lehet tudni, hogy háború esetén nem ragadnák-e magukhoz hazánk egyes részeit. Rannicher érveit sem tartja helytállóknak, mivel a vallások közötti békét sem területi elkülönítés, hanem az egyéni szabadság kimondása hozta meg. A helyes elv a nemzetiségi kérdés rendezésénél: „Én kész vagyok jelen helyzetemben mindazt megadni neked, amit te az én helyzetemben nekem megadni kész volnál." Az 1861. évi karlovici szerb kongresszus kimondta, hogy a szerb vajdaság ügykezelési nyelve úgy a közigazgatásban és törvénykezésben, mint a gyűlésekben s a felsőbb hatóságokkali érintkezésben a cyrill helyesírású szerb nyelv. A központi bizottság és a Deák-féle javaslat ennél sokkal bőkezűbb s ezért ezeket fogadja el.

76 Román Sándor, a Bihar megyei m.-csékei kerület képviselője, a románok évszázados szenvedéseiről beszél, az erdélyi három nemzet unióját a románok elnyomására irányuló szövetségnek az Approbátákat és Compilátákat barbár törvényeknek és szennyfoltnak mondja — a Ház ellenvetése nélkül! Reméli, hogy a most létesült dualizmus a föderációhoz vezető első lépés, mert ellenkező esetben a kettős centralizáció a népek örökös küzdelmét rejti magában és a dualizmus nem a szabadság, hanem „unió duarum nationum contra plures"

71 lesz. A Deák-féle javaslatot a Bach-féle rendszer másolatának tekinti. A javaslat a magyar nyelv korlátlan uralmát állapítja meg és eltünteti a nemzetiségeket, akik erre azt felelik: ,J$ pur si muove"; itt vagyunk, élünk!

78 Ezután a kisebbségi javaslat előnyeit fejtegeti és úgy találja, hogy a nemzetiségi