Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

Beszéde befejező részében a többség javaslatát ^írálja, amelyik szerinte a „nemzetiségek egyenetlen jogúságának" álláspontjából indul ki, mivel nem ismeri el a nyelvek egyenjogúságát, ami pedig )a nemzetiségi egyenjogúság alapja. „Kiindulópontja ezen javaslatnak a Magyarországban levő nem-magyar nemzetiségek negatioja; keresztülvitelének módja a nem-magyar nyelvek paralyzálása, egyfelől a sok nyely keveréke által, másfelől az állami, azaz a magyar nyelv által; következménye a nem-magyar nemzetiségek magyarosítása, valamint a politikai, úgy a cuituréletben is. Nemcsak, hogy tekintetbe nem vétetik a nemzetiség in concreto, és annak egyenjogúsága, hanem maga a polgár sincs biztosítva egyenlő egyéni jogában és egyenlő egyéni szabadságában sem a politikai, sem az igazságszolgáltatási körben."

62 A nemzetiségek javára tett engedmények csak ideiglenesek és praecariusok» A többségi javaslat az 1861-i nemzetiségi bizottmány és az 1867. évi albizottmány engedményeinél is kevesebbet nyújt, és sokkal kevesebbet, mint amit Eötvös 1865-ben kilátásba helyezett. Magyar politikusok és íróktól vett hosszú idézetek után mégis elárulja azt, ami gondolatai mögött áll. „Hogyha Magyarország a viszálkodás miatti elvesztenek következménye a mi nemzetiségünk elveszte is volna — ámbár ez nem szükséges következmény — akkor jobb lenne elsülyedni valamely nagy nemzetben, melynek világtörténeti missziója van, (Felkiáltás: Aha, talán muszka! Halljuk! Ezt hallanunk kell!) mint azon nemzetben, mely legfőbb állami elvének a magyar nemzet nagyobbítását a magyarosítás által állítván fel, kénytelen a nem-magyar nemzeteket és polgárokat szüntelenül kivételes állapotban tartani és kormányának alkotmányellenes, de az említett legfőbb magyar elvnek megfelelő lépéseit igazolni."

63 A nemzetiségi kérdés ma történelmi adottság s ha a magyarok is elismerik, hogy Magyarország nagy-magyar értelemben nem volt, akkor ő ezt azzal toldja meg, hogy ilyen értelemben nem is lesz. A magyarországi nemzetiségek nem engedhetik meg, hogy idővel egy húszmillión felüli nagy magyar nemzet keletkezzék, mivel ez épen az ő nemzetiségükre lenne keleten veszélyes. Egy magyar államférfi mondotta, hogy a többnyire magyar nemesség azért tette le kiváltságait a haza oltárára, hogy politikailag egy nagy magyar nemzetet teremtsen. Erre a nemzetiségek válasza az, hogy a magyarokkal való egyénenkénti egyenjogúság kedvéért nem áldozhatják fel nemzetiségüket. „Bevégzem szavaimat azon óvással, hogy a szerb kérdést Magyarországban a nemzetiségek általános kérdésével nem tekintem bevégzettnek; bevégzem azon ajánlattal, hogy javaslatunk a részletes vita alapjául elfogadtassék; végre azon barátságos mementoval, hogy: „non si hodie sic, semper ita erü!"

u