Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

A másnap, november 26-án tartott CCCXXV. ülésen folytatták a nemzetiségi kérdés tárgyalását. Húnfalvy Pál a nemzetiségi kérdés külföldi példáit idézi. Az északamerikai Egyesült Államok vegyes faji és nemzetiségi összetételű népessége felett az angol-amerikai nemzetség uralkodik, Nagy-Brittanniában az ír nyelv mind szűkebb térre szorul, a lengyel nemzetiséggel nem törődik a porosz és orosz kormány. A boldog Svájcot nem lehet mintának venni, mivel az szövetségállam. Sok hivatkozás történt a vita során Belgiumra. Itt a francia és flamand nyelv elvileg egyenjogú, de a gyakorlatban a törvényhozásban, igazgatásban, tudományos életben a francia uralkodik. Belgiumot sem lehet a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldásához példának elfogadni, mert amíg amott két nyelv küzd, addig nálunk legalább háromszor annyi. Mivel a Lajtán túl sincs még megoldva a nemzetiségi kérdés, a magyarságnak meg kell találnia a megoldás sajátos módozatait. Két vezéreszmére lehet itt támaszkodni: az egyik az állam léte, a másik a társadalom szabad fejlődése. Ezután cáfolni igyekszik az akkor divatba jött fajelméíetet, mely szerint csak az árja faj hivatott az uralkodásra, tehát a magyar nem, mivel ez a teória a nemzetiségek kezében fegyver a magyarság ellen. Dobrzánszkynak válaszolva rámutat arra, hogy a régi oklevelekben és törvényekben nemzetiségi jogokról és igényekről sehol sincsen szó, hanem csak rendi kiváltságokról. „Werbőczy populusa a nemességet, natiói pedig a jobbágyságot jelentik.*'

49 A kisebbségi javaslat visszavinné az országot a középkorba, a többségi javaslat azonban, ha azokat nem is fogja kielégíteni, akik csak saját nemzeti államukban tudnak megnyugodni, a társadalom szabad fejlődését biztosítani fogja és a külföldnek is mintául szolgálhat.

50 Hodosiu József, a Zaránd megyei brádi kerület képviselője, kifejti, hogy a román és szerb képviselők külön javaslata a nemzetiségek közvéleményét fejezi ki s ezt a központi bizottság javaslata elkészítése alkalmával nem vette tekintetbe. Ez utóbbi az államegység gondolatából indul ki, már pedig az egységet szerinte az uralkodó, a törvényhozás, a kormányzat és a haderő képviseli, nem pedig a nyelv. A javaslat címe nem fedi a tartalmát, mert a tartalom után ítélve a javaslat inkább „a magyar nyelv és nemzetiségről" szól.

51 A javaslat különbséget tesz polgár és polgár között, amikor a nem magyar nyelvűeket kényszeríteni akarja, hogy tanulják meg a magyar nyelvet, ha hivatalképességgel akarnak bírni, tehát, „a régi nemesi oklevél helyett most egy más privilégiumot akar: a magyar nyelvet".

52 Ezután felsorolta a javaslat szerinte sérelmes rendelkezéseit és a javaslatot erkölcstelen és igazságtalan csapásnak mondta, amiért az elnök kénytelen volt szavai vissza48 Napló 71. 1. 60 Napló 71. 1. y « Napló 72. 1. 52 Napló 73. L