Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

vonására felszólítani a szónokot. A szónok később párhuzamot vont a többségi és kisebbségi javaslat között. „Emez az egyenlőség, testvériség és igazság törvényjavaslata, amaz a magyar nyelv és nemzetiség ráerőszakolása a többi nemzetekre. Emez több nemzeteket ismer el az ország politikai integritása közt, a másik pedig nem ismer csak magyart, és magyart és mindig magyart, ami a tényekkel ellenkezik. Emez szabad statusban szabad egyházat, szabad egyént akar, amaz pedig az egyént is, az egyházat is megfosztja egyik legtermészetesebb jogától. (Nem áll!) Emez egyesülésre hívja fel a nemzetet, amaz eltaszít a magyar nemzettől min» den nemzetet."

53 A többségi javaslat lehetetlenné teszi a nemzeti* ségek és a, magyarság közötti együttélést s ezért kéri a Házat, hogy fogadja el a kisebbségi javaslatot a részletes tárgyalás alapjául, Dapsy Vilmos, a Gömör megyei rimaszombati kerület képviselője, szlávajkú választói nevében kijelenti, hogy a javaslat járatlan úton halad, de „az isteni gondviselés úgy akarta, hogy a nagylelkűségéről ismeretes magyar törvényhozás legyen e tekintetben is úttörő".

54 A nemzetiségi képviselők heves ellentmondásai között hangsúlyozza, hogy a nép hivatlan szóvivői messzemenő igényeket támasztottak. „Szlávajkú választóimat — úgymond — meg fogja nyugtatni azon tudat, hogy amit e nagyfontosságú kérdésben a t. Ház törvény gyanánt fog megszavazni, azt őszinteséggel, egész odaadással, minden utógondolat fentartása nélkül és testvéri szeretettől áthatottan fogja megtartani."

55 Választói azt kívánják, hogy egy relatív többség zsarnoksága ellen megóvassanak; elfogadják közvetíí&nek a magyar nyelvet, a maguk nyelvét azonban az államhatalommal szemben is biztosítani kívánják; szükségesnek látják, hogy aki közhivatalba lép, ismerje a magyar nyelvet, viszont a tisztviselőknek a nép nyelvét is ismerniök kell. Elfogadják a kormány és a felső igazságszolgáltatás nyelvének a magyart, de kívánják, hogy e szervek határozatai hasábosán az ő anyanyelvükön is kiadassanak. A központi bizottság javaslatát fogadja el, fenntartva egyes módosító indítványok előterjesztését a részletes vitára.

50 Miletics Szvetozár, a Bács megyei óbecsei kerület képviselője, a kisebbségi javaslat egyik szerzője, tartja meg ezután az általános vita leghosszabb beszédét. Miletics a Bach-korszak alatt a magyarokhoz közeledett a németesítési törekvések elleni küzdelem érdekében, most viszont a magyarosítási irányzattól tartva, a magyar szabadelvűekkel fordul szembe. Felveti a kérdést, hogy mi a nemzetiség és Nagy Pál szavaival válaszol: „Az elvesztett alkotmányos szabadságot visszaszerezheti a nemzet kedvező körülmények közt, de az elvesztett nemzetiséget soha többé."

67 A kozmopoliták felfogásával szemben utal a nemzetiségi érzelemre, „melynek lenyess Napló 73. 1. « Napló 74. 1. » Napló 75. i. 3

« Napló 75. i. •» Napló 76. 1.