Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

törvényesen egybegyűlt képviselete, különben pedig minden honpolgár egyénüeg, a nemzetiségre minden tekintet nélkül."

43 Ezekkel a módosításokkal a központi bizottság javaslatát is hajlandó volna elfogadni. Nem kíván egyebet, mint a nem magyar nemzetiségek létének és jogainak elismerését és lehetetlennek tartja, hogy bizonyos szórványoktól eltekintve a magyarság a nemzetiségeket* asszimilálni tudja. A Mocsonyi-féle javaslatot fogadja el.

44 Jankovics Antal helyreigazítja az előtte szólót, aki úgy idézte őt, mintha a nemzetiségeket idegen csoportnak nevezte volna, noha ő csak ezt a kifejezést használta: „Magyarország külön származású honfiai".

45 Makray László, Hunyad megyei, marosmelléki képviselő, utal arra a hírre, hogy az orosz cár és a román király Erdély elszakítására vonatkozóan tárgyalásokat folytattak volna. Az oroszoknak érdekük a két nem-szláv fajt, a magyart és a románt egymás ellen uszítani. A nemzetiségi kérdést épen ezért óvatosan kell kezelni, nehogy az oroszok malmára hajtsák a vizet. A Deák-féle javaslatot fogadja el.

46 Borlea Zsigmond, a Zaránd megyei nagyhalmágyi kerület képviselője, a központi bizottság és a Deák-féle javaslatot vizsgálva arra a megállapításra jut, „hogy a t. Házban is folytonosan hangoztatott szabadság, egyenlőség s testvériség magasztos eszméi a nemzetiségi kérdés megoldásánál, mireánk nézve most is csak a tengeri kígyóról szóló mese maradtak, melyről sokat s mindig szeretnek beszélni, de valóságban látni nem lehet".

47 A javaslatokban ő is azt kifogásolja, hogy a nemzetiségek politikai elismerését mellőzik és a nemzetiségi polgárok nyelvhasználatát korlátozzák, a magyar nemzet részére pedig kizárólagos politikai szabadalmakat alkotnak. Ezért nem fogják a javaslatok elfogadás esetén sem kielégíteni a nemzetiségeket s tanácsosabb, ha a Ház a kisebbségi javaslatot fogadja el. Fontosnak tartja a nemzetiségi kérdés rendezését azért is, hogy az ország népei testvéri "bizalommal viseltessenek egymás iránt, mert az ország csak így tud ellenállani a külső veszedelmeknek. A javaslatban asszimilációs irányzatot vél felfedezni, s ezért úgy találja, hogy jobban illenék reá az a cím „a nem magyaroknak erőszakos magyarosítása iránti törvény".

18 Bartal és Makray képviselőknek válaszolva kijelenti, hogy az a vád, mely szerint a románok Románia felé gravitálnak, régi, berozsdásodott politikai fegyver, ami már senkinek sem árt vagy használ. Már most szükségesnek tartja bejelenteni, hogy amennyiben a központi bizottmány vagy Deák javaslatát fogadnák el a részletes vita alapjául, nem fog résztvenni azon. Ezzel az ülés végetért. M Napló 53. l. « Napló 53. 1. « Napló 53—54. 1. 47 Napló 54. 1. 48 Napló 56. 1.