Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

riaej" eszméjével szemben, mely Szent István törvénye szerint is kizárta a magyar nemzet uralmát a többi felett. .A. hármaskönyv is több nemzetet (nationes) ismert. Kitér azután az erdélyi alkotmányra és sérelmezi, hogy a legnépesebb románságot kihagyták a nemzetek uniójának sorából. A magyar centralizáció kezdeteit a XVI. századba helyezi és a francia forradalom káros hatásának tulajdonítja kibontakozását, mely végső fokon a nem magyar nemzetiségek elnyomásához vezetett. Végigtekint a magyar nyelvtörvények sorozatán és ezekben az egyéni szabadság és egyenjogúság sérelmét véli felfedezni, mivel azok a magyar honpolgárnak több jogot biztosítanak, mint a nem magyarnak, akinek ezentúl anyanyelvén és a latinon kívül magyarul is meg kell tanulnia, ha boldogulni akar. Ennek ellenére ezek a törvények nem támadták meg az ország nem magyar nemzeteinek, mint jogi személyeknek létét, sőt a szegedi országgyűlés ismét kilátásba helyezte a nemzeti egyenjogúságot. Az októberi diploma is elismerte a nemzetiségek egyenjogúságát s az 1861. évi második felirat még mindig több nemzet létezéséről ír. Első ízben tehát a központi bizottság javaslata veszi tagadásba a nem magyar nemzetek létezését. „A többségi törvényjavaslatot, — úgymond — mely egyrészt az ország nemzeteit nem említi, hanem egyedül a honpolgárok egyéni szabadságának a nyelv használata körüli megszorítását szabályozza, másrészt pedig az e javaslattal ellenkező törvények, s így talán a nemzetek létét s egyenjogúságát biztosító sarkalatos törvények megszüntetését is kimondja, az államra nézve veszélyesnek, a nem-magyar nemzetekre nézve méltatlannak, azonkívül pedig positiv törvényeinkkel s ezredéves alkotmányunk vezérelveivel annyira megférhetlennek tartom, hogy ennek megszavazásához a tisztelt Ház, felfogásom szerint, jogosan nem is járulhat."

42 Ezzel szemben a kisebbségi javaslatot elfogadja tárgyalási alapnak. Ha azonban a Ház ezt soknak találná, hajlandó annak módosításába is belemenni, csak három alapelvhez ragaszkodik: „1. hogy mindazon nemzetek, melyek a hármas törvénykönyv 3-dik részének 25-ik fejezetében mint ilyenek (nationes) elősorolvák, képezik az egységes feloszthatlan Magyarország népét (populus) ; 2: hogy e nemzetek egyedül nyelvük s nemzetiségük fejlesztésére, tehát a közművelődés terén működésre vannak testületileg hivatva, s hogy e tekintetben is minden nemzet saját erejére van utalva anélkül, hogy más nemzet vagy az állam bárminemű közvetlen vagy közvetített segélyezésére igényt tarthatna; 3. hogy e nemzeteket bárminemű más, jelesül a politikai jogok gyakorlata testületileg meg nem illeti, miután a politikai tényező az egész országra nézve az ország népének, a törvényhatóságokban s egyes községekben a törvényhatóság, illetőleg a község népének