Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

egységénél fogva az, ami az állam összes nevében történik, nem történhetik többféle nyelven: annak az állam nyelvén, magyar nyelven kell történnie. Ennélfogva valamint eddig, úgy ezentúl is, Magyarországban a törvényhozás nyelvének, a törvényhozási tanácskozásokban és minden működésekben a magyar nyelvnek kell lenni; magyar nyelven kell alkotni a törvényeket, melyek hiteles fordításban más nyelveken is kiadandók. A kormány nyelve pedig a kormányzás minden ágaiban szintén a magyar. Lefelé azonban, a megyéknél, törvényhatóságoknál, községeknél, egyháznál én nem idegenkedem semmit az egyenjogúságot nem korlátolni s annak tág tért adni; úgy az igazságszolgáltatásnál is az alsóbb bíróságokat illetőleg, de nem a fellebbvitelieket." „...Az első bíróságok előtti törvénykezést illetőleg én kész volnék s óhajtanám, hogy mindenütt, ahol több jegyzőkönyv van a megyében, mivel több a nemzetiség, az első bírósági perlekedés a jegyzőkönyvek bármelyik nyelvén engedtessék meg..." „... .^hajtanám, hogy a perlekedés ott, hol nem magyar a lakosság, az ottani lakosság nyelvén is megengedtessék; de miveJ ismerve a hangulatot, ezt most alig hiszem kivihetőnek, én pedig eredményt akarok vagy pedig oly megállapodást, mely óhajtásom jövendő teljesítését legalább ne kockáztassa: a jelen körülmények között megnyugszom abban, hogy az eddigi gyakorlat addig is meghagyassék, míg a törvénykezésre nézve a szóbeliség s esküdtszéki eljárás behozva, s az alsó bíróságok rendezve nem lesznek."

1 Ezután a javaslat fontosabb részeit olvasta fel. A bevezetés így szól: „Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja; minthogy továbbá ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzás és közigazgatás gyakorlati lehetősége és a pontos igazság kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik: a honpolgárok teljes egyenjogúsága minden egyéb viszonyokat illetőleg épségben maradván, a különféle nyelvek hivatalos használatára nézve a következő szabályok fognak zsinórmértékül szolgálni." Ezt a bevezetést szószerint átvette az 1868: XLIV. tc. s így a törvény alapgondolata és irányelve az egyetlen politikai nemzet lett, nem mint a törvény által létesített, hanem mint az ősi alkotmány értelmében fennálló nemzeti egység, melybe a hon bármilyen nemzetiséghez tartozó polgára beletartozik. Az első szakasz is, amit a törvény szintén szószerint átvett, ezt a gondolatot folytatja tovább. „A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelve ezentúl is.egyedül a magyar. A törvények magyar nyelven alkottatnak; de az országban lakó minden más nemzetiségek nyelvén is hiteles fordításban kiadandók. Az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar." 1 1865/68. évi országgyűlés képviselőházi naplója XI. k., 6. 1.