Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
12. §. A nemzetiségi törvényjavaslat képviselőházi általános vitája. A központi bizottság törvényjavaslata és Deák Ferenc módosításai. — Mocsonyi Sándor ellenindítványa. — A két javaslat közti ellentétek áthidalhatatlanok. — Bartal György, Eötvös József, Hunfalvy Pál, Tisza Kálmán és a magyar álláspont. — A román és szerb képviselők többsége a kisebbségi javaslathoz csatlakozik. — A szászok különvéleménye. — A tótok, bunyeyácok és mármarosi románok államhűsége. A képviselőház a nemzetiségi törvényjavaslat általános vitáját ugyanazon az ülésen, november 24-én kezdte meg, amikor a horvát képviselők a Házba bevonultak és november 29-én fejezte be. A november 24-i CCCXXIH. országos ülésen Réthelyi József, a Doboka megyei páncélcsehi kerület képviselője, mint a központi bizottság előadója, felolvasta a bizottságnak a nemzetiségi törvényjavaslat tárgyában írott jelentését. A javaslathoz elsőnek Deák Ferenc, Pest belváros képviselője szólt hozzá és külön törvényjavaslatot terjesztett elő a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. Javaslata nagyrészben megegyezik a központi bizottság javaslatával s attól inkább a szöveg felosztása és szerkezete tekintetében tér el. Javaslatát a következőképen indokolta: „Az idő rövid, hosszas szónoklattal nem fogom ezt az időt pazarolni; egyszerűen azt mondom, hogfy az én meggyőződésem a fenforgó kérdésekben az, hogy Magyarországban egy politikai nemzet létezik: az egységes, oszthatlan magyar nemzet, melynek a hon minden polgára, bármi nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú tagja. (Helyeslés.) A másik, amit tartok és hiszek: hogy ezen egyenjogúságot csak az országban dívó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve, s erre nézve is csak annyiban lehet külön szabályok alá vonni, amennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat lehetősége, célszerűsége s az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszi. (Helyeslés.) Ezen két elvből kiindulva nem új dolgot mondok, mert eddig is az alkotmány alapelve szerint úgy állott, hogy, v mint említem, Magyarország összes honpolgárai egy politikai nemzetet képeznek, s ez a magyar, és ezen politikai nemzetnek minden honpolgár egyenjogú tagja. Kimondom továbbá, hogy a nemzet említett politikai
