Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
radalom előperceiben következett be, s ha Horvátországban a horvát nyelv térfoglalása nem is haladt párhuzamosan a magyaréval, ezek a körülmények nem szakíthatták szét a két népnek a magyar hazához fűződő évszázados kapcsolatait. A reformkorszak magyarizmusáért több vád érte a megyék termeit, mint az országházat, a vidékeket, mint Pozsonyt, a határozmányokat, mint a törvényt, a körleveleket, mint a nunciumokat. Ez így is van, mert a törvénycikkek nem látszanak a politikai nemzetiség igényeire nézve túlcsapongóknak. De a törvények mérséklete mellett isi több gondot kellett volna fordítani arra, hogy az egységre törekvésből nehogy meghasonlás támadjon és elkerülhettek volna olyan rendelkezést, mint az anyakönyvek magyar nyelven vitelét, mely a hitbuzgalom küszöbéig vezette az állami nyelvjogot. A XIX. században Európa legnagyobb forradalma a magyar volt s a magyar forradalom átvette az 1815 óta kitört európai forradalmak sajátos színét, a nemzetiségi irányt. A forradalom szembeállította a magyarságot a nemzetiségekkel, de a jövő kibontakozásának útja mégis: „hogy Magyarországon a politikai nemzetiséget, mely századok szorgalma által gyűjtött kincs, nem elpazarolni, de eszélyesen gyarapítani kell; mi csak a birodalom egységével összhangzásba hozott önálló • és nemzelti belkormányzás útján történhetik". 9 Széchenyi akadémiai beszédét idézve mondja: „Kövessük 1851-ben a tanácsot, melyet Széchenyi 1842-ben adott; de amely akkor a közvélemény által indignatioval visszautasíttaték. A magyar már ezentúl, bármily fordulatot veendjenek ügyei, a buzgalmat, melyet ő legdrágább kincsének, az anyanyelvnek, megvédésére szentelt, ne kárhoztassa, midőn másajkúak soraiban szintén fölleli. A nemes tűz, mely Kazinczy mellét hevítette, miért oltatnék ki a Kolláréból? s miért ne gyuladna föl, terjesztve az irodalmat és oltalmazva a nyelv érdekeit, akár a románok, akár a szerbek hivatásos dalnokainál, vagy ernyedetlen nyelvművelőinél? A magyar ezentúl, ha a viszonyok által ellenkezőre csábíttatnék is, álljon ellent minden tervnek és törekvésnek, mely nyelvét a szellemi túlsúly, az értelmi felsőség és az erkölcsi tekintély varázshatalmán kívül más módokon és eszközökkel akarná terjeszteni." 10 „Ha ti testvéri szívességet tanúsítandatok a többi népek iránt most a magán, később pedig a közéletben is; akkor eltaláltátok az eszközt, mely által e haza mindenajkú lakosai a magyar politikai nemzetiség érzelmét gyarapítsák keblekben és látni fogandjátok, miként e népek nem tartván elnyomatási szándékoktól, önként állanak a belkormányzás azon részeinek, melyek nélkül a közigazgatásnak összhangzása válósággál lehetetlen... a többség nyelvén — mely hazánkban a magyar — leendő vezetésére." 11 Kemény Zsigmond forradalom utáni munkáiban tehát már megtaláljuk a különböző nemzetiségű állampolgárok felett álló 8 Kemény Zsigmond i. m. 165. 1. w Kemény Zsigmond i. m. 190. 1. 11 Kemény Zsigmond i. m. 191. 1.
