Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
politikai nemzetiség gondolatát, a nemzetiségek egyforma jogosultságát nyelvük használatára és a nemzetiségekkel való testvéri bánásmódra való buzdítást. A magyar nemzetiségi törvényben ezek az elvek mind fellelhetők, de maga a törvény mégis két nagy magyar államférfi, br. Eötvös Józsefién Deák Ferenc munkája. Az egyik, — korának legmélyebb magyar gondolkozója — a történelem és a bölcselet távlataiból szemléli a nemzetiségi kérdést. A másikban a magyarság évezredes alkotmányos szelleme és igazságérzete testesül meg. Eötvös a nemzetiségi mozgalmakban a koreszme megnyilatkozását látja és annak szellemében keresi a megoldást. Deák a magyar alkotmány szilárd alapjára helyezkedik s igazságérzetének és lelkiismeretének szavára hallgat, amikor a nemzetiségi kérdéssel szembekerül. Mindkettőjük felfogását a magyar szabadelvűség hatja át s szempontjaik különbözősége szerencsésen egészíti ki egymást a nemzetiségi törvényjavaslat klaszszikus megfogalmazásában. Br. Eötvös József politikai tanulmányainak sorozatában a nemzetiségi kérdés vezetőszerepet játszik. Már a XIX. század uralkodó eszméiről írt nagy művében a szabadság és egyenlőség mellett a nemzetiségi eszmét tartja a kor harmadik uralkodó eszméjének. A nemzetiségi kérdés fontosságára akarja felhívni Ausztria kor- . mányköreit három német nyelven megjelent röpiratában: Über die Gleichberechtigung der Nationalitdten in österreich (Lipcse és Pest 1850) ; Die Garantien der Macht und Einheit Österreichs (Lipcse 1859) ; Die, SondersteMung Ungarns vom Standpunkte Deutschlands (Lipcse 1860). Míg e munkáiban a nemzetiségi kérdést Ausztriához való viszonyunk szabályozójaként tárgyalta, addig a kérdésnek Magyarországon való fejlődését és megoldási módozatait „A nemzetiségi kérdés" című tanulmányában fejti ki (Pest 1865; németre fordította ugyanazon évben Falk Miksa). Amikor e röpiratát megírta, már mögötte álltak az 1861. évi országgyűlés gazdag tapasztalatai — s amint maga írja — négy éves tanulás és elmélyülés eredménye ez a munka. Kiindulópontja a XIX. század három uralkodó eszméje, amelyek közül a nemzetiségi eszme adja meg a legújabb kor sajátságos jellegét. „A nemzetiség nem egyéb, — folytatja — mint azon összetartozásnak tudata, mely nagyszámú emberek között multjok emlékei, jelen helyzetök, s mi ezekből foly, érdekeik és érzelmeik közössége által támad... A nemzetiségnek érzete népeknél ugyanaz, mi az egyesnél személyiségének öntudata... •— tehát — külön nemzetiségnek kell elismernünk minden népösszeget, melyben külön személyiségének érzete felébredt." 12 A nemzetiségi érzés ébredését az európai nemzeteknek a műveltség terén tett előmenetelére és a 12 Br. Eötvös József: A nemzetiségi kérdés. Br. Eötvös József összes munkái XVI. k., Budapest, 1903, 9—10. 1. — V. ö. Bihari Károly: Báró Eötvös József politikája. Budapest, 1916, 301—344. 1. — Görög Imre: Kossuth Lajos és báró Eötvös József nemzetiségi politikája a szabadságharc után. Történeti Szemle, II. évf., 1913, 542—575. 1.
