Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

A horvát és sziavon képviselők a magyar országgyűlés képviselőházának 1868 november 24-én tartott CCCXXIII. ülésén vonultak be ünnepélyesen a háznagy vezetésével s nevükben Vakanovics Antal mondott horvát nyelvű beszédet. A horvát kérdés ezzel megszűnt az országgyűlés előtt nemzetiségi kérdésnek lenni, mivel a magyar és horvát-szlavon-dalmát nép között új államjogi kapcsolat létesült s ez kiemelte a déli szlávokat a nemzetiségek soraiból. A kettős, illetve hármas népszövetség külön területtel politikai ' nemzetté emelkedett s a horvát kérdés most már közjogi síkon mozog tovább. A magyarországi nemzetiségek jogi helyzetének elbírálásánál amint nem szabad megfeledkezni arról a széleskörű egyházi önkormányzatról, amellyel románok, szerbek, szászok és tótok rendelkeztek, épen úgy tekintetbe kell venni azt is, hogy a legősibb történeti múlttal rendelkező horvátokat és szlavónokat az 1868 :XXX. tc. politikai nemzetté tette s mint üyennek olyan széleskörű önkormányzatot biztosított, amüyennel háromnegyed századdal ezelőtt nemzetiség Európában alig rendelkezett. A horvát kiegyezés Magyarország többi nemzetiségei előtt mint optimum állott, amire jogaik követelése során gyakran hivatkoznak, teljes elismerésével annak, hogy ez a megoldás számukra is kielégítő volna. A többi nemzetiségeknél azonban történelmi és népi tényezők nem tették indokolttá a kiegyezésnek ezt a formáját s ezért ezek számára a nemzetiségi törvényjavaslat tárgyalását vette az országgyűlés napirendre. * ,A szabadságharc leverése után elsőnek br. Kemény Zsigmond tartott lelkiismeretvizsgálatot és ennek során a magyarság és a nemzetiségek viszonyának kérdését is újra megfontolás tárgyává tette.

7 Kemény a forradalom után Széchenyihez tér vissza, vagyis az önismeret és a józanság szelleméhez, mert a magyarság az elmúlt évek folyamán láthatta, miként lehet a hazát „köztapsok közt eltemetni". A nemzetiségi kérdés tekintetében Kemény is a Hunnia-koncepció híve. „Hunnia különbözőajkú lakosai — úgymond — a politikai nemzetiség szoros viszonyai által voltak a magyar fajhoz és a haza földjéhez csatolva."

8 Ezt külföldi tekintélyek is elismerik, de hozzáteszik, hogy miután a magyar nyelv a latin helyébe országlati polcra emeltetett, megszűnt a fajok együttartása s a politikai nemzetiség sokszázados tradícióinak kegyelete is rendre kialudt. E vádakkal szemben Kemény kimutatja, hogy a latin nyelv kimúlása felett senki sem bánkódott s annak törvényes utóda minden ajkúak akkori nézete szerint a magyar nyelv volt. A magyar nyelv bevezetése csak a szászok és a horvátok körében idézett elő recenzust, de Erdélyben a változás csak a for7 Kemény Zsigmond: Forradalom után. Pest, 1850, 214 1. — U. ö. Még egy szó a forradalom után. Pest, 1851, 204 J. — Az első munkához kapcsolódik: Documentait felelet Kemény Zsigmondnak, forradalom után című munkájára egy megbukott diplomatjától. Pest, 1850, 36 1. 8 Kemény Zsigmond: Még egy sző a forradalom után. 136. 1. /