Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

lődési és egyéb intézetek — az iskolák azonban csak a tanterv általában való összhangzásának föltétele alatt — az állam hason természetű s hason fokú intézeteivel egyenjogúak. A magán intézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg. A társulatok s általok létesített intézetek egymás között saját nyelvökön is érintkezhetnek; másokkal való érintkezéseikben a nyelv használatára nézve az 1-ső §. határozatai lesznek szabályozók. 4. §. Az egyházközségek, egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül, anyakönyveik vezetésének s egyházi ügyeik intézésének, nem különben iskoláikban — az országos iskolai törvény korlátai között — az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg. 5. §. A felsőbb egyházi testületek és hatóságok önmagok állapítják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel és egyházközségeikkel való érintkezés nyelvét. Ha ez nem az állam hivatalos nyelve lenne, az állami felügyelet szempontjából a jegyzőkönyvek egyszersmind az állam hivatalos nyelvén, hiteles fordításban is, felterjesztendők. A különböző egyházak s egyházi felsőbb hatóságok egymással érintkezésének nyelvéül az állam hivatalos nyelve szolgál. sulatok és intézeteik egymás között saját nyelvükön is érintkezhetnek. 4. §. Megegyezik a bizottsági javaslat 4. §-ával. 5. §. Az első bekezdés első mondata azonos. A második mondat csak stilárisan változik. A második bekezdés azt az újítást vezeti be, hogy lehetővé teszi a különböző egyházak közötti érintkezésben az egyház nyelvének használatát, akkor is, ha az nem az állam hivatalos nyelve. 6. §. Egyházközségek, egyházi felsőbb és legfelsőbb hatóságok az államkormányhoz intézett beadványaikban ügyviteli vagy jegyzőkönyvi nyelvöket s az állam hivatalos nyelvét, a törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaikban pedig ugyan ezt, vagy ha több a jegyzőkönyvi nyelv, azok bármelyikét használhatják. 6. §. Egyházi felsőbb és legfelsőbb hatóságok az államkormányhoz intézett beadványaikban ügyviteli vagy jegyzőkönyvi nyelvöket, s hasábosán az állam hivatalos nyelvét, a törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaikban az állam nyelvét, vagy ha több a jegyzőkönyvi nyelv, azok bármelyikét, az egyházi községek pedig mindezen hivatalos érintkezéseikben az államkormány és saját