Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
lati lehetőségére és célszerűségére, valamint az igazság gyors és pontos kiszolgáltatásának igényeire, a következőkben állapíttatik meg: 1. §. Az ország minden polgára saját községéhez, s a mennyiben magát megértetheti, más községekhez is, nem különben saját egyházi és törvényhatóságához, annak közegeihez és az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be. Más törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaiban csak az illető törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét, vagy nyelvei egyikét használhatja. A törvénykezés terén a nyelv használatát a 14—21. §§-ok szabályozzák. 2. §. Községi, egyházi és törvényhatósági gyűlésekben a szólás jogával >birók szabadon használhatják anyanyelvüket. 3. §. Bármely nemzetiségű minden egyes honpolgárnak — ép úgy mint községeknek, egyházaknak és egyházközségeknek — jogában áll saját erejével, vagy társulás utján, alsó, közép és felső tanodákat, valamint a művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szükséges egyéb intézeteket fölállítani; e végből az egyes honpolgárok az államkormány felügyelete alatt társulatokba vagy egyletekbe összeállhatnak s összeállván szabályokat alkothatnak az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek s azt, ugyancsak az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi jogos igényeiknek is megfelelően kezelhetik. Az ilyen módon létrejött művera nézve, és csak annyiban esik külön szabályok alá, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége és célszerűsége, úgy szintén az igazság gyors és pontos kiszolgáltatásának igényei szükségessé teszik. Ugyan azért: 1. §. Az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak közegeihez s az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be. Más községekhez, törvényhatóságokhoz s azok közegeihez intézett beadványaiban vagy az állam hivatalos nyelvét, vagy az illető község és törvényhatóság jegyzőkönyvi nyelvét, vagy nyelvei egyikét használhatja. A törvénykezés terén a nyelv használatát a 14—21. §§-ok szabályozzák. 2. §. Megegyezik 13 a 343. sz. iromány I. mellékletének (a továbbiakban röviden „bizottsági javaslat") 2. §-ával. 3. §. Az első bekezdés csak anynyiban tér el a bizottsági javaslat 3. § 1. bekezdésétől, hogy az első mondat a következő szerkezettel bővül: „Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű ... egyházközségeknek úgy ezentúl is jogában áll..." Az intézetek felsorolásánál még a „nyelv" előmozdítását szolgáló intézmény is szerepel. A nemzetiségi „jogos" igények helyett itt a „törvényes" igények kifejezést használják. A második bekezdésnél lényeges eltérés csak a gondolatjel (—) közötti részben van, ami így hangzik: „a tanterv általában való összhangzásánah föltétele alatt —" A harmadik bekezdés azonos. A negyedik bekezdésből kimaradt az a rész, mely szerint a tár13 Ahol a két javaslat szövege szőszerint ugyanaz, ott az } jizonos" szót, ahol csak lényegtelen stiláris változtatás van, ott a „megegyezik" szót használjuk.
