Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

nemzetiségek érdekeire vonatkozó törvények alkotásában is az igazság és testvériség elveit követendjük." Melyek legyenek az ország nem magyarajka lakosainak azon érdekei, melyek törvény által biztosi tandók? mit kíván e tekintetben a közös haza érdeke? e két kérdést kellett eldöntenie a bizottságnak, hogy biztosan haladhasson. A bizottság egy pillanatig sem habozott annak eldöntésében. Az ország nem magyar ajkú polgárai a politikai és társadalmi jogok teljes élvezetében vannak jelenben is. A törvény nem ismer különbséget polgár és polgár között s még a mult időkben se kötötte soha a politikai jogok élvezetét, a hivatalés birtokképességet .egyik vagy másik nemzetiséghez, hanem, az akkori fogalmakhoz képest, egyedül a nemesi oklevelekhez. A miben az ország nem magyar ajkú lakosai a fenálló törvényeknél fogva némi korlátozást szenvednek: az az anyanyelv használata. A bizottság úgy vélekedett, hogy a felirat szellemét, s annak alapján saját feladatát csak úgy fogja fel helyesen, ha a gondjaira bízott törvényjavaslatot főleg ez irányban alkotja meg s az anyanyelv egyenjogúságának mérveit szabja meg gondosan. A bizottságra e tekintetben is csak a közös haza érdeke lehetett irányadó s alkotásaiban ingadozás nélkül ment el egészen azon határokig, hol az állam politikai egységének, a kormányzat, a közigazgatás és az igazságszolgáltatásnak egyetemes érdekei és tekintetei lépnek előtérbe. Kimondja az egyénre nézve a nyelv teljes egyenjogúságát. Ehhez képest: minden honpolgár szabadon használhatja anyanyelvét szemben az államkormánnyal, saját egyházi, iskolai és törvényhatóságával és a községekkel, s anyanyelvén nyer értesülést és elintézést annak közegeitől; a községek, egyletek, magán intézetek és egyházak szabadon választják jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvöket; a törvényhatóságok az állam hivatalos nyelve mellett más nyelveken is vitethetik jegyzőkönyveiket; anyanyelvén szólalhat fel mindenki a községi, törvényhatósági, egyházi és egyleti gyűléseken; biztosíttatik a teljes jogegyenlőség az egyesülés, a közoktatás s az egyházi kormányzat terén, hogy az ország nem magyar ajkú lakosai szabadon fejleszthessék nemzetiségeket minden irányban. Ellenben gondosan óvakodott a bizottság, nem csak az állam, de magok az egyes polgárok érdekében is, minden olyan intézkedéstől, mely veszélyeztetné, vagy épen lehetetlenné tenné az állam egységes kormányzatát, a célnak megfelelő közigazgatást s a jó és gyors igazságszolgáltatást. E végből megóvta a lehetőségig az állam hivatalos nyelvének természetes jogait mindenütt, hol az egyes polgár nem mint olyan, hanem mint tisztviselő, hivatalnok, vagy közvetítő közeg foglal helyet az állam gépezetében. Meg fog-e felelni a nemzetiségi kérdés ilyetén megoldása a közvárakozásnak: lényegesen attól függ, mikép állíttatnak fel s ítéltetnek meg azon szempontok, melyek napjainkban a nemzetiségi kérdés fogalmához kötvék. / A bizottság többsége úgy vélekedik, hogy e megoldás ki fogja elégíteni, s kell, hogy kielégítse a közös háztartásra utalt különböző nemzetiségű honpolgárok méltányos igényeit, mert ezentúl a megoldásnak