Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

arra, hogy a fő- és legfőbb bíróságoknál szakértő bírák mindenik nemzetiség kebeléből elégséges számban alkalmaztassanak. VI. FEJEZET. Nemzetiségi jogok a törvényhozás terén. 32. §. Az országgyűlésnek tanácskozási és ügykezelési nyelve a magyar. 33. §. A törvények az országban honos mniden nemzetiség nyelvén kihirdetendők. VII. FEJEZET. A nemzetiségek egyenjogúságának biztosítása. 34. §. A fönebbi határozatokkal ellenkező minden korábbi törvény eltöröltetik. 35. §. Az ország területén létező minden nemzetiségnek a fönebbi §-okban megállapított egyenjogúsága az ország sarkalatos törvényének nyilváníttatik. Nyáry Pál s. k. Kerkapőly Károly s. k. az albizottság elnöke. az albizottság jegyzője. Az 1865168. évi országgyűlés irományai. 343. szám. Jelentése

9 a nemzetiségi kérdés tárgyában kiküldött bizottságnak. A bizottság teljesítette feladatát s elkészítette a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényjavaslatot. Midőn azt, mint munkálkodásának vég eredményét, I. sz. alatt tisztelettel ide mellékelné, kénytelen rámutatni azon körülményre, hogy különös utasítással nem láttatván el, saját erejére volt utalva mind a kiindulási pont, mind a munkálatba fölvett vezérelvek megválasztásánál. A bizottság mindamellett azon reményben van, hogy műve, legalább fő vonásaiban, meg fog felelni azon nézeteknek, melyeket a t. képviselőház a nemzetiségi kérdés fogalmához köt: mert a mű alapeszméjét magának a tisztelt képviselőháznak a legmagasabb trónbeszédre adott válaszfeliratából kölcsönözte s a részletezésnél annak korlátai között maradt. „Igyekezni fogunk — így szól az 1866. évi február 24-ikén kelt válaszfelirat — hogy teljesíthessük, a mit a haza közjava kíván s polgári kötelességünk parancsol. Működéseinkben, az alkotmány alapelveiből kiindulva, irányadónak fogjuk mindenkor tekinteni az igazságot és méltányosságot a hon polgárainak minden osztálya iránt vallás- és nyelvkülönbség nélkül. Tekintetbe veendjük különösen azt is, mit már 1861-diki alázatos feliratunkban is kimondottunk: „hogy a mindinkább fejlődő nemzetiségi érzet figyelmet igényel s nem lehet azt a mult időknek és régibb törvényeknek mértékével mérni. Nem fogjuk feledni, hogy Magyarország nem magyar ajkú lakosai szintúgy Magyarország polgárai, s mi őszinte készséggel akarjuk mind azt, a mit e részben az ő érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvény által biztosítani." Mi a különböző 8 Irományok VI. k., 128—129. 1.