Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

Az ily módon létrejött tan-, művelődési és egyéb intézetek — az iskolák azonban csak a tanterv általában való összhangzásának feltétele alatt — az állam hasontermészetű s hasonfoku intézeteivel egyenjogúak. A társulatok s az általuk létesített intézetek egymás közt saját nyelvükön is érintkezhetnek. V. FEJEZET. Nemzetiségi jogok a törvénykezés terén. 24. §. Bármely nemzetiségű honpolgár, azon esetekben, amelyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi, akár alperesi, akár folyamodó minőségben veszi és veheti igénybe a törvény ótalmát, illetőleg a bíró segélyét : saját községében és járási kerületében anyanyelvét, más községekben az illető község nyelvét vagy nyelvei egyikét, saját törvényhatóságában anya- vagy a törvényhatósági jegyzőkönyv nyelvét Vagy nyelvei hegyikét használhatja, más törvényhatóságokban csak is azoknak jegyzőkönyvi nyelvét vagy nyelvei egyikét. 25. §. A bíró a 24-dik §. eseteiben, és pedig: a pörön kívüli eljárásoknál az előterjesztés vagy beadvány, illetőleg az érdeklettek nyelvén is végez és intézkedik; pörökben pedig a tárgyalást a pörben álló felek nyelvén, a tanuhallgatást, szemlét és egyéb bírósági cselekményeket a kihallgatott vagy alkalmazott személyek nyelvén, magát a jegyzőkönyvet végre a törvényhatósági jegyzőkönyv nyelvén, s ha ilyen több volna, közülök azon vezeti, amelyben a perben álló felek kölcsönösen megegyeznek, s ha meg nem egyeznének, azoknak bármelyikén tetszése szerint vezeti. Az idézési végzés, a megidézendő fél érdekében, ha rögtön kitudható, annak anyanyelvén, máskülönben az állam hivatalos nyelvén, mint közvetítő nyelven fogalmazandó; de minden végzést, határozatot vagy ítéletet, sőt rendkívüli esetekben a fontosb okmányokat is, a felek és érdeklettek kívánatára azok nyelvén is kihirdeti vagy közli. 26. §. Ha a fél magát ügyvéd által képviselteti vagy képviseltetni köteles, a felperesi ügyvéd az illető törvényhatóság nyelvét vagy nyelvei egyikét választhatja, az alperesi ügyvéd vagy ügyvédek pedig, ha felperesi ügyvéd által választott nyelven ügyködni nem akarnak, a magyar nyelvet tartoznak használni. 27. §. Az idézési végzés a beadvány nyelvén, de a megidézendő fél érdekében, ha rögtön kitudható, annak anyanyelvén is, máskülönben az állam hivatalos nyelvén, mint közvetítő nyelven fogalmazandó. A végzés, határozat, ítélet a pör nyelvén és a fölebbezés tekintetéből az állam hivatalos nyelvén is hozandó, közlendő és kihirdetendő. 28. §. A váltóbíróságok illetősége alá tartozó ügyekben a pörlekedési nyelv, a közhitel érdekében, a magyar. 29. §. A választástól függő vüági bíróságok belső ügykezelési nyelve a magyar; az egyházi bíróságok magok határozzák meg ügykezelési nyelvöket. 30. §. A telekkönyvi hivatalok nyelve a magyar; de a végzések a felek kívánatára a törvényhatósági ügykezelési nyelven, s ha ilyen több volna, közülük azon a nyelven kiadandók, amelyen a fél kiadni kívánja, ugyanazon nyelven lévén hiteles fordításban kiadandók a kivonatok. 31. §. Az államkormány kinevezésétől függő bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar; de az igazságügyminisztérium köteles ügyelni