Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

16. §. A művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedés előmozdítására egyesek, társulatok s testületek által létesített tan- és egyéb intézetek, úgyszintén magok a társulatok és testületek, valamint a főbb és legfőbb egyházi hatóságok is, az államkormánnyal való érintkezéseikben ügykezelési nyelvüket használhatják, fölterjesztéseiket azonban magyar szövegben is mellékelni kötelesek. Az államkormány a fölterjesztés nyelvein válaszol, hasábosán, de sürgős esetekben csupán magyar nyelven is válaszolhat. Kétség esetén a magyar szöveg a határozó. 17. §. A törvényhatóságok az államkormánnyal magyar nyelven érintkeznek. 18. §. Az államkormányzat ügykezelési nyelve a magyar. A minisztérium azonban köteles ügyelni arra, hogy valamint minden országos méltóságokra és államhivatalokra, úgy különösen a főispánságokra a többi nemzetiségek kebeléből is elégséges számmal alkalmaztassanak oly egyének, kik a nem-magyar ajkú törvényhatóságok, testületek, intézetek, egyesületek és magánosok ügyeinek kellő elintézésére szükséges ismeretekkel is bírnak. 19. §. Az állam s Uletőleg a kormány, által már állított, vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása a közoktatási miniszter teendőihez tartozik; de a közoktatás sikere a közművelődés és közjólét szempontjából e téren az államnak is legfőbb célja lévén, köteles a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidék közelében anyanyelvökön képezhessék magokat egész addig, hol a magasabb akadémiai képezés kezdődik. 20. §. Azon területeken létező állami közép- és felső-tanodákban, amelyekben egynél több nyelv divatozik, azon nyelvek mindenikének részére nyelv- és irodalmi tanszékek állítandók. 21. §. Az országos egyetemben előadási nyelv a magyar, de az országban lakó minden nemzetiség részére nyelv- és irodalmi tanszékek állítandók. 22. §. Ha az egyesülési úton (23. §.) már létesült intézetek bármelyike az alap elégtelensége miatt a célnak önerejéből kellően megfelelni képes nem lenne és segélyezésért az államkormányhoz járulna: az illető miniszterek kötelessége lesz, a megszerzett hiteles adatok nyomán, az országgyűlésnek előterjesztést tenni. A törvényhozás fogja esetről-esetre elhatározni a segély mennyiségét és módozatát, ha annak szükségéről meggyőződött. IV. FEJEZET. Nemzetiségi jogok a társulás terén. 23. §. Bármely nemzetiségű minden egyes honpolgárnak épen úgy, mint a törvényhatóságoknak, községeknek, egyházaknak és egyházközségekpék, jogában áll, saját erejével vagy társulás utján, alsó-, közép- és felsőiskolákat, valamint a művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedés előmozdítására szükséges egyéb intézeteket fölállítani, e végből az egyes honpolgárok az államkormány felügyelete alatt társulatokba vagy egyletekbe összeállhatnak, s összeállván szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek, azt, ugyancsak az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi jogos igényeiknek is megfelelően kezelhetik.