Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

su. §. Mindenik felsőbb és legfelsőbb egyházi hatóság tetszése szerint határozhatja meg jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvét. Ha ez nem a magyar lenne, a jegyzőkönyv az állam felügyeletének szempontjából azon is viendő. Az egymással érintkezés nyelvét ugyanazon egyház körén belül annak legfőbb hatósága határozza meg. A különböző egyházak között való érintkezésnek nyelve a magyar. 7. §. Mindenik egyház föl van jogosítva igénybe venni, a vallás- és közoktatási törvényben meghatározandó módozatok mellett, az állam segélyét a kebelében már alakult vagy alakuló, bármely nemzetiségű oly egyházközségek részére, melyek saját egyházi és nevelési terheik elviselésére képtelenek. H. FEJEZET. Nemzetiségi jogok a törvényhatósági közigazgatás terén. 8. §. Bármely honpolgár, község, gyülekezet, felsőbb egyházi hatóság, társulat és intézet saját törvényhatóságához intézett beadványaiban anya-, ületőleg ügykezelési nyelvét, más törvényhatósághoz intézett beadványaiban pedig csak azon nyelvet vagy nyelvek egyikét használhatja, amelyen vagy amelyeken ott a jegyzőkönyv vezettetik. 9. §. A törvényhatóságok gyűléseiben azok, kik bírnak szólás joggal, anyanyelvükön szólhatnak. 10. §. Azt, hogy a jegyzőkönyv mily nyelven vezettessék, valamint azt is, hogy melyik legyen a törvényhatóság és a tisztviselők belső ügykezelési nyelve, a tárgy előzetes kijelölése mellett e célra egybehívott közgyűlés határozza el általános szavazattöbbséggel. A jegyzőkönyv a megállapított nyelven kívül más, t. i. mindazon nyelven is vezetendő, amelyen a közgyűlés tagjainak kisebbségben maradt egyik vagy másik, de legalább Vs-nyi része netalán vezettetni kívánja. 11. §. A nyelv kérdésében hozott határozat mindig csak a törvényhatósági tisztválasztást közvetlenül megelőző s a kérdés előzetes kijelölése mellett összehívandó, határozatképes közgyűlésen s akkor is csak a megjelent tagok 2

/3-ának kívánatára, kerülhet újra tárgyalás alá.^ Ha tárgyalás alá vétetett a határozat, a kérdés érdeme általános szavazattöbbséggel döntetik el. 12. §. Ha valamely törvényhatóság jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvéül nem a magyar fogadtatik el, az államhatósági felügyelet tekintetéből a jegyzőkönyv az állam hivatalos nyelvén is vezetendő,^ az ügykezelésnél pedig közvetítő gyanánt ugyanaz is alkalmazható, tetszés szerint. N 13. §. A törvényhatósági tisztviselők a hivataloskodásuk körebe eső községekkel, gyülekezetekkel, magántársulatokkal, intézetekkel és a magánosokkal való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni. 14. §. Egymás között a törvényhatóságok magyar nyelven érintkeznek; de azon törvényhatóságok, amelyeknek közgyűlésileg megállapított ügykezelési nyelve nem a magyar, de ugyanaz, egymással amaz ügykezelési nyelven is érintkezhetnek. ni. FEJEZET. Nemzetiségi jogok az állami közigazgatás terén. 15. §. Minden honpolgárnak jogában áll az államkormányhoz intézett beadványaiban anyanyelvét használni.