Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

7. §. A községek mindennemű jelentéseiket, felterjesztéseiket s kérel­mezéseiket saját községök hivatalos nyelvén teszik az ország bármely hatóságához. 8. §. A megyei járások s kerületek tisztviselői az illető községekkel hivatalosan csak ezeknek hivatalos nyelvén közlekedhetnek. 9. §. A megyei járások s kerületek tisztviselői a megye többi járásai­s kerületeivel, akár az utóbbiaknak, akár a megyének hivatalos nyelvén, magának a megyének hatóságával pedig csak a megye hivatalos nyelvén közlekednek. 10. §. A megye, szabad kerület, vidék vagy város tulajdon tisztviselői­nek szintén saját hivatalos nyelvén adja ki határozatait s rendeleteit. 11. §. A megyék, szabad kerületek, vidékek s városok egymás kö­zötti, valamint a különféle egyházi hatóságokkal való érintkezéseikben is vagy azon hatóságok hivatalos nyelvén, melyekhez a közlés intézendő, vagy magyar nyelven közlekednek. 12. §. A megyék, szabad kerületek, vidékek és városok mindennemű és rangú felsőbb hatóságokhoz saját hivatalos nyelvükön teszik jelenté­seiket, felirataikat s más felterjesztéseiket, azonban akként, hogy a meny­nyiben ezen saját hivatalos nyelv nem a magyar volna, hasábszerűleg (columnaliter) a szöveg magyar nyelven is alkalmazandó. 13. §. A felsőbb hatóságok nem magyar hivatalos nyelvű megyék, szabad kerületek-, vidékek- s városokhoz intézendő rendeleteiket s meg­hagyásaikat magyar nyelven ugyan, de szintén az Ulető megye, kerület, vidék vagy város hivatalos nyelvének is hasábszerüleges alkalmazása mel­lett bocsátják ki. 14. §. Községi, megyei, szabadkerületi, vidéki és városi köztanács­kozásoknál mindenki jogosítva van saját nemzeti nyelvét használni, vala­mint mindenkinek szabadságában áll az ország bármely hatóságához (ide értve a katonai hatóságokat is) kérvényeket saját nemzeti nyelvén benyújtani és azokra a határozatot ugyanazon nyelven igényelni. 15. §. Törvénykezési nyelv községi hatóságoknál, a községi, járási s kerületi bíróságoknál a járás, ületőleg kerület, megyei, szabad kerületi, vidéki és városi bíróságoknál és törvényszékeknél pedig ezeknek hivata­los nyelve. 16. §. A váltótörvényszéki s kerületi táblai bíróságok a saját ható­sági, területökbeli bármelyik nemzeti nyelven szerkesztett beadványt el­fogadni s ugyanazon nyelven elintézni tartoznak. 17. §. Fenyítő ügyekben a vádlott nyelvén kell a vizsgálatot és tár­gyalást megtartani és az ügyet elintézni, valamint a tanukat is saját nyelvükön kell kihallgatni, kivételt képezvén oly esetek, melyekben a vádlottnak vagy tanuknak nyelve az illető törvényhatóság területén s kör­nyékén nem divatos, mely utóbbi esetben a bíróság köteles lesz hiteles tolmács alkalmazásával eszközölni a kihallgatásokat. 18. §. Felebbviteli hatóságokhoz a felebbezett ügyek eredetben ter­jesztetnek fel, honnan az ítéletek s más határozatok a magyar nyelv mellett, hasábszerűleg, azon nyelven is kiadandók, melyen az ügy az első bíróságnál tárgyaltatott s elintéztetett. 19. §. Országgyűlési hivatalos és köztanácskozási nyelv a magyar, fenhagyatván mind amellett az egyes országgyűlési tagoknak azon joga, hogy a köztanácskozásokban saját nemzeti nyelveket is használhassák. 20. §. A törvények az 1. §-ban megnevezett valamennyi nemzet nyel­vén hitelesen kiadandók s minden hatóságnak azon nyelven is megkül­dendők, mely annak hivatalos nyelvét képezi, de a magyar és egyéb 10* 147

Next

/
Thumbnails
Contents