Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

nyelvű szerkezetek között támadható kétséges értelem eseteiben a magyar szöveg lesz elhatározó. 21. §. Egyházközségekben és iskolákban, továbbá az egyházi hatóságok- és iskolai igazgatóságoknál, valamint az ezeknek alárendelt községeknél minden tekintetben azon nyelv használandó bel- és külügyvezetési s kezelési, illetőleg oktatási nyelvül, mely az illető egyházi vagy iskolai közönségnek nemzeti nyelvét képezi. 22. §. Az egyházi hatóságok és iskolai igazgatóságok a hatóságuk alatti községek- és hivatalokhoz az utóbbiak nyelvén intézik rendeleteiket, a világi és más hatóságokkal pedig ezen törvényjavaslat 11., 12. a 13. §§-ai értelmében leveleznek. 23. §. A tanodák és közoktatás feletti főfelügyeletet gyakorló államkormánynál mindegyik nemzet, illetőleg vallásfelekezet részére saját nemzetiségű, illetőleg vallású férfiakból külön osztályok alakíttassanak. 24. §. Mindegyik nemzetnek, illetőleg vallásfelekezetnek saját iskolai ügyei iránt az álladalom főfelügyelése mellett szabadon és önállólag intézkedni joga van, mihez képest mindegyik nemzetnek, illetőleg vallásfelekezetnek szabadságában áll, önerejével, a tudomány minden ágaira nézve saját al- és feltanodákat s tudományos intézeteket és alapítványokat felállítani s azok számát szükségéhez képest szaporítani, mire nézve mindegyik nemzetnek joga van, az álladalom anyagi segélyét is a népesség arányához képest igénybe venni. 25. §. Mindegyik nemzet, illetőleg vallásfelekezet tanodáiban a tudományok összes ágainak előadása a 21. §-hoz képest az illető nemzet nyelvén történjék, mely tanodákban egyszersmind az ország pragmatikai történelme mellett a saját nemzeti történelem is rendes tantárgy gyanánt háborítlanul taníttassák. 26. §. Mindegyik nemzet, illetőleg vallásfelekezet köztanodái az álladalom tanintézeteivel egyenjogúaknak tekintendők. 27. §. Az államtanintézetek tanári állomásainak betöltésénél, kivévén a vallástanszékét, az alkalmazandó egyénekre nézve a törvényesen bevett vallások különfélesége akadályul nem szolgálhat. m , 28. §. Mindegyik nemzet számára a pesti egyetemnél egy saját nemzeti nyelv- és irodalmi tanszék állíttassék fel, mely szabály az ország különféle vidékein levő al- és fel- állam-tanodáknál is alkaimaztassék, azonban ezeknél csak a, környékükben tömegesebben lakó nemzetiségekre való tekintettel. 29. §. Bármely intézkedésen alapuló minden oly határozatok vagy rendeletek, melyek egyik vagy másik nemzet nyelvén, külföldön bárhol megjelenő irodalmi termények (könyvek, folyóiratok, lapok stb.) szabad behozatalát akadályoztatnák s nehezítenék, ezennel hatályon kívül tétetnek s e tekintetben a teljes jog- és szabályegyenlőség mindegyik nemzet számára biztosíttatik. 30. §. Saját nemzeti olvasókörök, kaszinók, nyelvészeti, irodalmi, zenészeti és dalászati társulatok s egyletek és a saját nemzeti nyelv irodalom s művészet fejlesztését, művelését, terjesztését célzó bármily más intézetek és alapítványok felállításában, valamint az ezen célokra szükséges adakozások gyűjtésében egyik nemzet sem gátoltathatik. 31. §. A saját nemzeti színeknek és öltözetnek szabad használata, megyékben és az országgyűlésen is, minden ebből vonható magyarázat és következtetés nélkül, biztosíttatik.