Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

akkor a kisebb elemnek alkalom és mód nyújtatnék a maga erkölcsi erejének kifejlesztésére, a törvény pártolása alá venné és igyekeznék a politikai jogok élvezetére vezetni. Nézetünk szerint a politikának nemcsak jogokat kimondani, hanem azokat minden polgár számára biztosítani is végcélja: mert ha ez nem történik, úgy a kisebb népfajok részére némely jogok, mint a választások, soha sem fognak valóságban létezni, csak holt betűk maradandnak, mert a nagyobb elem a kisebbiket már túlnyomóságánál fogva ezen jogok gyakorlatából vagy erőszak vagy csel által kizárná. A. közterhekben mindnyájan aránylag részt veszünk: tehát a törvények és jogok áldása mindnyájunkkal közös legyen és azoknak üdvözítő harmata mindnyájunk szívében testvéri szeretetet, egy gondolatot, egy lelket, egy szívet teremtsen: mert erre roppant nagy szükségünkk van; és ezért valakit vallása vagy nemzetisége miatt lenézni, gúnyolni, vagy alattomban üldözni, haza elleni bűnnek kellene tekinteni. Kelt Nagy-Szőlősön január 23-ikán 1867. E másolat hiteléül Bukovszky György m. k. nagyszőlősi esperes. E. V-dik melléklet a 133. számú irományhoz.

6 Törvényjavaslat. I. A nemzetiségi ügyben általában. 1. §. Magyarországban különböző területeken nagyobb számmal tömegesen lakó külön nyelvű népek, jelesen a románok, szlávok, szerbek, oroszászok és németek, a magyarral egyenjogú nemzeteknek ismertetnek el, s ezeknek összessége képezi Magyarország politikai nemzetét. 2. §. Mindegyik nemzetnek egyenlően joga van saját nemzeti nyelvét a magán és nyüvános élet minden viszonyaiban szabadon használni, fejleszteni és művelni; mihez képest rendeltetik: 3. §. Községekben, megyei járások- s kerületekben, megyékben, önálló köztörvényhatósággal biró szabad kerületekben, vidékekben s városokban közigazgatási, törvénykezési, köztanácskozási, azaz általános hivatalos nyelvül szolgál azon nyelv, mely az illető község, megyei járás s kerület, megye, szabad kerület, vidék, vagy város lakosságának egészben vagy általános többségben nemzeti nyelvét képezi. 4. §. Ha valamely község, megyei járás vagy kerület, megye, vidék vagy városban egyik nemzetiség nem bírna általános többséggel, ily esetben a hivatalos nyelv szabadon választható. 5. §. A megyei járások és kerületek alakítása akként rendezendő, hogy egy-egy járás-, illetőleg kerületbe lehetőleg oly községek összesíttessenek, melyek legalább általános többségben ugyanazon nemzetiségű lakosokat foglárnak magokban. Ezen rendszabály az országgyűlési képviselő választó kerületek alakításánál is szem előtt tartandó. Úgyszintén 6. §. A megyei, szabadkerületi, vidéki és városi képviseletek és hatóságok is, a területökön lakó különböző nemzetiségek számaránya szerint alakitandók. 8 Irományok II. k., 269—272. 1.