Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

273, Eötvös József br. 271, Andrássy Gyula gr. 270, Klauzál Gábor 268, Csengery Antal 266, Szentkirályi Mór 258, Lónyay Menyhért 255, Bezerédy László 253, Gorove István 241, Tisza Kálmán 241, Bónis Sámuel

1 236, Csernovics Péter 236, Ghyczy Kálmán 236, Podmaniczky Frigyes br. 232, Várady Gábor 231, Ivánka Imre 221, Bartal György 183, Somssich Pál 180, Apponyi György gróf 179, Kemény Zsigmond br. 177, Hoi-váth Boldizsár 175, Hollán Ernő 170, Joannovich György 170, Széli József 169, Kubicza Pál 167, Csáky László gr. 165, Fest Imre 165, Kandó Kálmán 163 és Jókai Mór 161. Többen ennél kevesebb szavazatot kaptak s így nem kerültek be a bizottságba.

4 Február 8-án, a XXII. országos ülésen terjeszti be gr. Andrássy Gyula, Zemplén megye sátoraljaújhelyi kerületének képviselője, a bizottság elnöke a harmincas bizottság váiaszfelirati javaslatát, melynek a nemzetiségi kérdésre vonatkozó része — a válaszfelirat 35. szakasza — így szól: „Mélyen érezzük mi: hogy szellemi érdekeink tekintetében is, még sokat kell pótolni és javítani törvényhozásunknak. Igyekezni fogunk, hogy e részben is teljesíthessük, amit a haza közjava kíván és polgári kötelességünk parancsol. Működéseinkben, az alkotmány alapelveiből kiindulva, irányadónak fogjuk mindenkor tekinteni az igazságot és méltányosságot a hon polgárainak minden osztályai iránt, vallás és nyelv különbség nélkül. Tekintetbe veendjük különösen azt is, mit már 1861-diki alázatos feliratunkban is kimondottunk: „hogy a mindinkább fejlődő nemzetiségi érzet figyelmet igényel s nem lehet azt a mult időknek és régibb törvényeknek mértékével mérni. Nem fogjuk feledni, hogy Magyarország nem magyar ajkú lakosai szintúgy Magyarország polgárai s mi őszinte készséggel akarjuk mindazt, a mit e részben az ő érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvény által biztosítani." Mi ezen törvények alkotásában az igazság és testvériség elveit követendjük."

5 A továbbiakban a válaszfelirat a horvát kérdés tekintetében szükségesnek látja először is a Horvátországgali közjogi viszony tisztázását és a dalmát kérdés rendezését. Ugyancsak köszönetét fejezi ki az irat az uralkodónak az erdélyi kérdés rendezése iránti jó szándékáért s a két ország közötti viszonyt csak az 1848-as unió alapján tartja szabályozhatónak.

6 A felirati javaslat általános vitája a képviselőház február 15-i, 16-i, 17-i, 19-i és 20-i XXIII—XXVII. országos ülésein, a részletes tárgyalás pedig a február 20-i, 21-i, 22-i és 23-i XXVTI—XXX. ülésein zajlott le. Az általános vita széles közjogi mederben folyt a dualizmus kérdése körül. A nemzetiségek képviselői csak elvétve szólnak a válaszfelirathoz. Február 19-én szólal fel Vlad Alajos, a Krassó megyei Nagy-Zorlenc kerület képviselője és többek közt a következőket mondja: „Én t. Ház! mivel német nem vagyok, nem vagyok és nem lehetek centralista, azaz: én az osztrák birodalomnak central isatio útján igazgatását nem csak nem pártolom, hanem hatá* Napló 147. Î. 5 Irományok 9. sz., 27. 1. 8 Irományok 9. sz., 28. 1.