Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)
II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása
A nemzetiségi kérdésnek az országgyűlésen való felmerülése és a nemzetiségek külön javaslata azzal a két kongresszussal függ össze, amelyet a szerbek Karlovitzban és a tótok Túrócszentmártonban tartottak. 69 A szerbek április 2-án, az országgyűlés összehívásának napján ültek össze Karlovitzban nemzeti kongresszusra a császár engedelmével s ezen a Vajdaságnak Magyarországhoz való visszakebelezése ellen és a Vajdaság újbóli felállítása mellett foglaltak állást. A kormány ebben a kérdésben nem nyüvánított határozott állásfoglalást, mert a románokra és németekre való tekintettel maga sem kívánta a Bánság és a Vajdaság újbóli különválasztását. Schmerling azonban rajta tartotta a kezét a- szerb kérdésen s egyházi ügyeik intézését még mindig nem adta át a kancelláriának, hanem annak megkérdezése nélkül kitüntetéseket osztogatott. 70 Június 6-án a tótok gyűltek össze nemzeti kongresszusra Túrócszentmártonban. A gyűlésen Francisci János elnökölt s a szót Daxner István és Húrban József vitték, de a szellemi irányító a háttérben Moyzes István besztercebányai püspök volt. A tótok is emlékiratot fogalmaztak, mely alapelveiben megegyezett az 1848. évi liptószentmiklósi kérvénnyel s Révai Simon túrócmegyei főispán vezetésével egy küldöttséget bíztak meg, mely az iratot az országgyűlés elé terjessze. A tótok emlékezetében még elevenen élt a Bach-korszak s ezért nem nyilvánítanak többé bizalmat Bécs iránt, hanem elismerik a magyar országgyűlés illetékességét, de a tótok nemzetként való elismerését követelik, felsőmagyarországi tót kerület alkotásával. Ugyanezen a gyűlésen határozták el a „Matica" alapítását és Húrban javaslatára még a haza egységét is kimondták, ami a magyar sajtóban kedvező fogadtatásban részesült. 71 Mindkét határozat az országgyűlés elé került s főként a nemzetiségek törvényjavaslatának kialakításához járul nagy mértékben hozzá. Még egy harmadik megmozdulás is történt ebben az időben a rutének részéről, amihez az indítékot Dobrzánszky Adolf adta meg, kinek képviselői mandátumát a Ház lázító üzelmek miatt megsemmisítette. Dobrzánszky azt a beszédét, amelyet a Házban nem mondhatott el, Bécsben kinyomatta s ebben pontokba foglalta a rutének állítólagos követeléseit. E szerint Magyarország oszjtassék öt kerületbe, melyek közül az egyik a ruténeké legyen, mindenik kapjon felsőbb és váltótörvényszéket az illető nemzetiség nyelvével, valamint nemzetiségi főiskolát, autonóm nemzetgyűlést, arányos részt az áltajános egyházi és közoktatásügyi alapból; ezenkívül neveztessék ki egy új rutén érsek, aki egyben a nemzetgyűlés elnöke lenne és melléje választassék egy vüági társelnök, kinek a magyar főrendiházban szavazati joga legyen. Dobrzánszky jótékonycélú gyűjtések engedélyezését, külföldi könyvek behozatalát és a 69 A Vlad—Popovics-féle javaslatot, továbbá a karlovitzi és turósszentmártoni határozatok szövegét az 1865/68. évi országgyűlés bizottsági munkálatai során fogjuk közölni. 70 Berzevtczy i. m. ül. k., 267. 1. 71 Steier Lajos: A tót kérdés. 43—44. 1.
