Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

II. FEJEZET. A nemzetiségi törvény megalkotása

kivándorlási jogot is követelte, ez utóbbit az Oroszországba távozni akarók számára.

72 Ez a mozgalom komolyabb méretet csak azon az orosz-magyar tanácskozáson öltött, amelyet Szajkófalván tartottak majdnem kizárólag lelkészek részvételével s melynek szociális és egyházi vonatkozású követelései tekintélyes rutén világi elemek részéről ellenkezést váltottak ki. A nemzetiségi kongresszusok és követelések ellen a felvidéki és délvidéki megyék, városok és községek egymásután jelentették be tiltakozásukat az országgyűlésnek. A tiltakozásokat az elnök bemutatta a Háznak s egy részük bekerült a képviselőház irományai közé. Nagyszombat közönsége a július 6-i megyei közgyűlésből tiltakozik az ellen, hogy a város a tervezett tót-kerületbe bekebeleztessék s kijelenti,' hogy a város egyetlen polgára sem azonosítja magát a túrócszentmártoni határozattal s Nagyszombatot „inkább az alkotmányos haza utolsó falujaként tekinteni óhajtjuk, mintsem üyetén alkotmányellenes hűtlenség koholta területnek fővárosakép szerepelnénk".

73 A trencsénmegyebeli bittsei választókerület tótajkú lakói június 23-án sok aláírással szintén tiltakozó iratot juttattak el a.Házhoz, amelyben hangoztatják, hogy ők senkit sem bíztak meg a túrócszentmártoni gyűlésen ügyük védelmével, külön^ ben is Trencsén megyéből csak olyan gyanús egyének jelentek ott meg, akik az osztrák kormány bérencei. Ezért szükségesnek tartják kijelenteni, „hogy mi Magyarországot, az abban lakó nemzetiségek közös hazájának és ezeket testvéreknek tekintvén, mint magyarok (Uhri) hazánk alkotmányos szabadságáért és integritásáért élni és halni készek vagyunk.. ,"

74 Nyitra megye alispánja 328 község részint magyar, részint tót nyelven szerkesztett, pecséttel és aláírással ellátott tiltakozó iratát terjesztette az országgyűlés elé. „Mi nagyobbrészt szláv ajakkal magyar szívvel magyarok vagyunk és büszkén valljuk magunkat azoknak; mert történelmünk a magyar történet s mert nem egyedül a nyelv fűzi össze a honfiakat, de legfőkép azon magasztos érzés, a honszerelem érzelme, mellyel a közös haza iránt mindnyájan viseltetünk" — mondja a bevezető irat.

75 Rózsahegy mezőváros július 13-i képviselői gyűléséről jelenti ki, hogy a túrócszentmártoni gyűlésnek nem volt joga a „felsőmagyarországi összes tótajkú lakosok nevében" a képviselőházhoz memorandumot intézni s előre kjjjelentik, hogy „mi mindazon intézkedésekben tökéletesen meg fogunk nyugodni, miket a nemzet képviselői bölcs belátásuk szerint, annak idejében, a nemzetiségi bonyolult ügy körül alkotandó törvényképen, minden bárhonnan jöhető nyomás nélkül magok kezdeményezni jónak látandják".

76 Liptó vármegye 80.000 tótajkú 72 Bidermann i. m. 545. 1. Rede des Ungarischen Landtags—Abgeordneten Adolf Ritter von Dobrcsanssky in der Adress—Angelegenheit. Wien, 1861. 73 Irományok 40. sz., 100. 1. 74 Irományok 41. sz., 101. 1. 75 Irományok 42. sz., 102. 1. ™ Irományok 43. sz., 103. 1. \