Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Budapest, 1944)

I. FEJEZET. A magyar államnyelv bevezetése és a nemzetiségi kérdés

körében is a nemzeti öntudat ébredni kezdett. A lángot az írók gyújtották meg. A testőrgárda tagjai a felvilágosodás hatása alatt ismét felfedezik a magyar nyelvet és erélyesen ostorozzák a magyar vezetőosztályt, mely a német és francia nyelvvel cserélte fel a magyart. Amíg Herder sötét jóslatokat mond a magyarságról és megjövendöli azt az időt, amikor a nemzetiségek el fogják nyelni a magyar nemzetet és államot, a magyar írók derűlátással tekintenek a jövő elé. Révai Miklós abban bízik, hogy az oktatás segítségével a tót, rác, román és német szívesen fog „fogadott magyarrá" válni; Kazinczy a magyar nyelv bevezetésétől olyan fejlődést remél, mint amilyent Németország tett meg, miután a kihalt latin és az idegen francia nyelvtől elfordulva visszatért anyanyelvéhez; Decsy Sámuel pedig a hamvaiból feltámadott magyar nyelvet pannóniai Fénixnek nevezi és kimondja, hogy ameddig az iskolákba, törvényes és polgári székekbe be nem vezetik és ki nem művelik a magyar nyelvet, „soha addig sem természeti, sem polgári állapotunkra nézve boldogok nem leszünk".

2 A magyar nemesség nemzeti ébredéséhez az írók munkásságán kívül egyaránt hozzájárult II. József abszolutizmusa és a francia forradalom felvilágosodott állambölcselete. A nemzetiségi mozgalmak lélektanára jellemző, hogy azokat rendesen az ellentétek váltják ki. Mária Terézia alatt a magyar nemzeti érzéssel szemben nem a letörés, hanem az elaltatás politikáját gyakorolták s így nem fejlődött ki a megfelelő ellenállás sem a nemesség részéről. II. József alkotmányellenes és erőszakos fellépése azonban annál hevesebb ellenkezést váltott ki s az ennek folytán elterjedt általános elégedetlenség alkalmassá tette a lelkeket a francia forradalmi eszmék befogadására. A felvilágosodás és a forradalom megdöntötte az uralkodó jogainak isteni eredetére épített elméleteket s helyébe a szuverenitást a nemzet akaratából és a társadalmi szerződés tanából vezette le. A nemzet pedig többé nem valami földöntúli hatalom, hanem élő emberek közössége, akiknek nyelvük, nemzetiségük, kultúrájuk, közös múltjuk és jövendő célkitűzéseik vannak. Az 1790 január 28-i visszavonó rendelet az országot abba az állapotba helyezte vissza, amelyben II. József 1780 november 30-án találta.. Ettől kezdve a nyelvkérdés irodalmi síkföl 'politikai térre tolódik át és több mint félszázados küzdelem indul meg a magyar nyelvnek a német, illetve a latin helyébe való bevezetése érdekében. A magyar államnyelv ügye az 1790 és 1844 között tartott országgyűlések közül majdnem mindeniken szerepel a gravamenék és postuíatumok sorában s amíg a nyugati államokban a közügyeknek anyanyelven vitele természetes adottság volt, addig a magyar nemességnek ötvennégy évig kellett harcolnia azért, hogy az állam2 Szekfü Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez 1790—1848. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Budapest, 1926, 25. és 31. 1. l