dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

zett számára s ennek jeléül a vármegye törvényhatósága 1875-ben, főispánja 40 éves megyei szolgálatának megünneplésére, diszközgyülést tartott, melyen Kern Ármin akadémiai festő által elkészitett arcképét is leleplezte, Emlékét több jótékonycélu alapitvány is őrzi. Egyetlen fiúgyermekétől N. Lajostól s ennek feleségétől, vásárosnaményi Eötvös Ilona bárónőtől származó unokái: a) N. Tamás (szül. 1869. július 1-én, Földeákon). Gimnáziumi tanulmányait Szegeden és Budapesten végezte, jogot a budapesti és berlini egyetemen hallgatott. 1894-ben vármegyei közgazdasági előadóvá nevezték ki, a következő évben a törvényhatósági bizottság tagja lett. Közszereplése ettől az időponttól kezdődik. Az országos politikai kérdések helyett inkább vármegyénk kulturális és gazdasági ügyeivel foglalkozott állandóan. 1901-ben a közigazgatási bizottság tagjává választották, majd 1906-ban, a koalíció megalakulásakor, Csanádvármegye főispánja lett, mely méltóságában — négy éven át — igen nagy érdemeket szerzett a megyei úthálózat fejlesztése körül. Nevéhez fűződik a DMKE. makói Diákotthonának létesítése, melynek ma is legfőbb támogatója s egyúttal a DMKE. csanádmegyei osztályának elnöke. Az ő buzgó segítsége és vezetése mellett vett lendületet vármegyénkben az elhagyott gyermekek ügyének felkarolása s mint az Országos Gyermekvédő Liga helyi csoportjának elnöke, évenkint jelentős sikerű „gyermeknapok" rendezésével segiti az említett egyesületet nehéz munkájában. A patronage-ügynek felkarolásával a fiatalkorú bűnösök javitásán buzgólkodik és minden helyes és közjót célzó társadalmi mozgalomnak lelkes támogatója és irányítója. Mint a vármegye törvényhatóságának és közigazgatási bizottságának tagja, élénk részt vesz a vármegye belső életében. b) N. Lajos (szül. Földeákon 1870. szept. 19-én). Középiskolai tanulmányait a szegedi és budapesti kegyesrendi főgimnáziumban végezte, a jogot Budapesten és Berlinben hallgatta. Tanulmányai befejeztével államtudorságot szerzett, majd 1892. május havában vármegyénkhez került, mint tb. aljegyző. 1895-ben tb. főszolgabíróvá nevezték ki s a központi járási főszolgabirósághoz történt beosztása mellett Földeák és Püspökiele községek ügyeit önállóan intézte. A vármegye közönsége korán felismerte tehetségét; 1896-ban, Kristóffy József vm. főjegyzőnek a nagylaki kerület országgyűlési képviselőjévé történt megválasztása után, Lonovics József főispán őt helyettesitette főjegyzőnek, majd 1897. májusban a törvényhatóság egyhangúlag meg is választotta erre az állásra. Főjegyzői működését szociálpolitikai törekvései jellemzik. Az 1898. II. t. c. sokat valósított meg irányelveiből. Éles küzdelmet folytatott az u. n. „ángáriák" ellen s szabályrendelet-tervezetet is dolgozott ki eme szokások és gyakorlat megszüntetésére, amely törekvéséhez — hosszas ellenkezés után — a vármegyei gazdasági egyesület is hozzájárult.