dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

Hasonló harcot vívott a pusztai birtokok jogosulatlan féladózási kedvezményének (1886. XXII. t.-c. 130. §.) megszüntetése érdekében, megállapítván, hogy csak az u. n. praediumok jogosultak eme kedvezmény igénybe vételére, de nem a községek kötelékéből kivált majorsági birtokok. Kezdeményezésére Földeák és Tornya birtokosai önként lemondottak az eddigi gyakorlatról, mig a többiekre nézve — hosszas viták után — a törvényhatóság döntött az ő felfogása értelmében. Álláspontját az 1909. XII. t.-c. végleg megvalósitotta. Különös gondot fordított a gazdasági munkások sorsának javítására is, amely törekvése az 1901. XLV. t.-c. megalkotásánál gyakorlatilag is érvényesült. Vármegyénknél kifejtett működésének feljegyzésre érdemes része az az önálló indítvány, melyet a választói jog kiterjesztése érdekében 1898. május havában a törvényhatósághoz benyújtott. Indítványát érdemben az októberi közgyűlés tárgyalta s Kristóffy Józsefnek inditványellenes felszólalása után 17 szótöbbséggel elvetette. Az indítványában hangoztatott elvekhez következetes maradt továbbra is és eme állásfoglalásának következménye volt, hogy az 1913. év elején a nemzeti munkapártból kivált. 1901-ben a törvényhatóság egyhangúlag választotta meg a vármegye alispánjának, mely tisztséget 1905-ig viselte. A régi szabadelvű pártnak rövid ideig tagja volt és abból az 1904. nov. 18-iki események miatt kilépett; kiválása után a disszidensekhez csatlakozott s mint Andrássy Gyula gróf követőjét a battonyai kerület 1905. január 26-án képviselőjévé választotta. Habár ettől az időponttól kezdve inkább az országos politika kérdései kötötték le munkaerejét, mindazonáltal szűkebb hazája ügyeinek irányításában is élénk részt vett. Az 1905. évi politikai események jelentős szerepet juttattak neki, amennyiben a vármegye közönsége az alkotmányvédő bizottság elnökévé választotta meg. Ő szervezte a községek és vármegye ellenállását és főként az ő buzgó fáradozásának volt köszönhető, hogy az állásukból elűzött vármegyei tisztviselők ellátása biztosítva volt. A koalíció megalakulásakor a battonyai kerület egyhangúlag újból képviselőjévé választotta. Az újonnan összeülő parlamentnek egyik alelnöke lett, amely tisztséget az országgyűlés berekesztéséig viselte. Alelnöki működésének legjellegzetesebb ténykedése a horvát obstrukció elleni erőfeszítés volt. A koalíció bukása után, az alkotmánypárt feloszlásakor, belépett a nemzeti munkapártba. Az 1910. évi választásokon nagy szótöbbséggel Temesvárott választották meg, amely kerületnek ma is képviselője. A Háznak ismét alelnöke lett; ebben a minőségében a véderő-javaslat ellen folyó obstrukció alatt tanúsított erélyes magatartása miatt az ellenzéki pártok részéről heves támadásokban volt része. 1912. január havában a lelépő Berzeviczy Albert helyére őt választották meg a Ház elnökének, tisztségéről azonban már május havában leköszönt. Azóta a képviselőházban ritkán szerepelt. Nagy feltűnést keltett az 1912. év november havában mondott be-