dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.
iratokat, 1 ) de sikertelenül, mert Orosháza továbbra is Békésmegye területén maradt. A következő évben Tótkomlós visszacsatolása került sorra. Ez a község, mely már a XV. században jelentékeny helység volt, a XVI. század közepéig megyénkhez tartozott. Mikor a Paksy-család I. Ferdinánd királytól a szentandrási uradalom birtoklási jogának megerősítését kérte, az erre vonatkozó adománylevélben — tévedésből — Tótkomlóst is Békésmhez tartozó községnek tüntették ki. 1719-ben a szentandrási uradaloma Száraz-család birtokába ment át, mely alkalommal az emiitett és 1560-ban kelt adománylevél alapján Tótkomlóst — ismét tévesen — Békésmegyéhez számították. M. Lőrincz azonban, tudva ezt a tévedést, anélkül, hogy a visszacsatolást törvényes uton kieszközölte volna, Tótkomlósra is kivettette az adót. Ez ellen Békésvmegye tiltakozott, majd ennek eredménytelensége után a helytartótanácshoz fordult panaszával. A helytartótanács erre utasította Csanád vármegyét, hogy álláspontját e kérdésben fejtse ki. A vármegye jelentésében hivatkozott a téves adománylevélre, mely épen tévedésénél fogva jogforrásnak nem tekinthető, utalt Tótkomlós földrajzi fekvésére, mely szerint Tótkomlóst keletről Kaszaperegh és Kovácsháza, délről Fecskés és Mezőhegyes, nyugatról Kopáncs és északról Szőlős határolják, amely területek pedig mind Csanádmegye területén feküsznek, idézte az 1561. évi palatinalis conscriptio adatait, sőt felemiitette azt is, hogy a közelmúltban a vármegye ott joghatóságát (iurisdictio) minden akadály nélkül gyakorolta, legújabban pedig Balta Péter arendator a reá kirótt adót is megfizette. Ennyi világos adat mellett a helytartótanács nem döntött a vitás kérdésben, hanem per útjára utasította a megyét. 2 ) Ilyen körülmények között M. Lőrincz tanácsosnak látta Írásbeli bizonyítékokat is szerezni s ezért az 1746. június 22-ikére kitűzött palatinalis birósági tárgyalás elhalasztását is kérte; egyben Ábrahámffy Gábort Erdélybe, Botka Andrást a leleszi és jászói konventhez, Lakó Mihályt a Nógrádvmben lakó Básty-családhoz küldte el, hogy Tótkomlósnak Csanádmegyéhez való tartozását igazoló okiratokat keressenek, azonkívül a kir. kancellária bécsi levéltárát is átnézette. Az így összegyűjtött írásos bizonyítékokkal felszerelve indult el Pozsonyba, hogy a perben személyesen képviselje a vármegye érdekeit és megvédhesse annak jogait. Az 1746. nov. 14-én kezdődő tárgyalás a vármegye javára dőlt el és M. Lőrincz alispán 1747. március 16-án örömmel jelentette a rendeknek hogy Tótkomlós visszacsatolása érdekében nem fáradozott hiába. A vármegye eme bejelentés után a legelső gyűlését mindjárt Tótkomlóson tartotta, amely gyűlés lefolyása azért érdemel különösebb említést, mert azon M. Lőrincz magyar beszédben üdvözölte az összegyűlt rendeket s a vármegye nevében a legteljesebb támogatást igérte a tótkomlósiaknak. 3 Ebben a kétségkívül igazságos döntésben azonban Békésvm. nem i Ik. 1744. 171. 2 Ik. 1745. 190., 225., 289. 3 Ik. 1747. 355.
