dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.
nyugodott meg, hanem pörujitással élt; de igazságtalannak tartotta azt a Száraz-család is, mely a maga birtokának tekintette Tótkomlóst és jogainak csorbítását látta az ítéletben. Hiába sürgette a helytartótanács az ítélet végrehajtását, hiába fordult M. Lőrincz támogatást kérve a nádorhoz; 1748. dec. havában a nádor visszaítélte Tótkomlóst Békésvmnek s ettől kezdve ez a helység végleg elszakadt Csanádmegyétől. 1 M. Lőrincz, hogy a hivatalos teendők rendesebb ellátását biztosítsa, már 1744-ben sürgette a megyeház építését. 1745-ben meg is kezdették a munkát, a „Domus Cottensis" azonban 1751-ben már düledező állapotba jutott, 2 úgyannyira, hogy helyette Vertics József mérnök tervei alapján 1780-ban uj megyeháza épült, melyet 1836-ban a mai alakjában emeletesre bővítettek. 3 M. Lőrincz nemcsak vármegyéjének volt lelkes és odaadó munkása, hanem mint földesúr is gondját viselte népének. Alig hogy Tornyát birtokába vette (1753. május 3), a csanádi püspöktől papot kért, akinek lakást, élelmet és fizetést adott. 1753-ban templomot is épített Tornyán, mert ez időben Battonyán, Dombegyházán, Dombiratoson, Kevermesen, Kovácsházán és Kamaráson, tehát az egész környéken seholsem volt templom. 4 A községében szegényházat (kórházat) is létesített. Az 1762. nov. 22-én tartott tisztújításon ismét egyhangú lelkesedéssel választották meg alispánnak, mely hivataláról 1767. április 30-án mondott le. B M. Lőrincznek fia volt: M. István (sz. 1752. f 1810.), akit 1783. aug. 12-én választottak meg a vármegye alispánjának. Vezetése alatt a vármegyei élet, mely elődje, Marsovszky György alispán, idejében erősen hanyatlott, újból mozgalmassá vált. II. József újításai ugyanis a konzervatív rendek ellenállását idézték elő s ennek egyik lelkes mozgatója M. István volt. Leghevesebb ellenzője volt a németesitő törekvéseknek, de a közigazgatási reformok megvalósítása ellen is erősen küzdött. Vármegyénk külön s igen alaposan megindokolt feliratban — melyet M. István javasolt s főbb vonásaiban készitett is — fordult a helytartótanácshoz a rendelet visszavonása érdekében, bár az uj főispánt, illetve kir. biztost, aki Bihar-, Szabolcs-, Békés- Arad- és Csongrádvmegye főispánja is volt, a megye hajlandó volt ebben a minőségében is elfogadni. Az újítások ellen elhangzott tiltakozásai azonban eredménytelenek maradtak, sőt mikor Békés- Csongrád- és Csanád vmegye egyesítésével az ősi Csanád megye önállósága is megszűnt, 1786. május 27-én állásáról lemondott. 6 A II. Lipót által 1790. június 6-ára összehívott országgyűlésen, a közben önállóságát visszanyert megyénknek ő volt az egyik követe ; 7 munkálkodásáról beszámolt a megyének és egyben a követi napidijairól a megye javára lemondott. 8 1 Ik. 1746; 300., 317., 321. — 1747. 336. — 1748. 426., 447., 400. — 1749. 460. 2 Ik. 1745. 211. — 1751. 689. 3 Szaly, aradi építőmester épitette 10800 írtért. Ik. 1780.311. — 1781. 255. B. II. 473. 4 Ik. 1754. 251., 316. 5 Ik. 1762. 392. 1767. 1. 6 Ik. 1784. 427., 433. — 1785. 458., 466., 486., 552., 691. — 1786. 567. 7 Ik. 1790. 5. 8 Ik. 1791. 527.
