dr .Barna János: Nemes családok Csanádvármegyében.

Marczibányi (puchói). Trencsénvmből származó ősi nemes család. Első ismert őse M. István, aki a XIV. században élt. Fia Márton, illetve unokája András, akinek Mátyás király 1467-ben címeres levelet adományozott.

1 Megyénkben a család tagjai közül először M. Lőrincz I. jelent meg; mikor költözött megyénkbe, nem tudható; neve első izben 1739-ben fordul elő;

2 1741-ben, a főispáni beiktatáson, mint jegyző szerepelt

3

, 1742-ben pe dig, mint Csongrádvm. jegyzője vett részt az egyik megyei ülésen.

4 Midőn Návay György 1743-ban állásáról lemondott, a vármegye Bibics Jakabbal szemben M. Lőrinczet választotta meg alispánjának.

5 Birtokot 1752-ben szerzett megyénkben, midőn Tornyát, mely ez időben a mutinai uradalomhoz tartozott, a kincstártól megvette.

6 Ezt megelőzőleg a M. családnak Trencsénvmben (Dvorecz, most Bánudvard) és Borsodvmben is nagy kiterjedésű birtokai voltak, melyeket M. Lőrincz később különféle vételek utján egyre gyarapított. Erről tanúskodik a csanádi káptalan előtt 1759. október 28-án kiállított okirat, mely szerint M. Lőrincz és felesége Kvassovszky Judit a birtokukból hitbizományi létesítettek.

7 Ebben az okiratban említett családi birtokok még : Kamenicza, Ledenicze és Beucsin (vételára 40000 frt.), Tornya (11000 frt.), Varjasháza (17000 frt.), Kurticsfalu l

/« része és Kutas (melyeket a Horváth, illetve Muslay családtól vett meg 33420 frtért.) A család későbbi birtokvásárlásai voltak a felsoroltakon kívül : Csóka ( M. Lőrincz II. vétele 95500 frtért) ;

8 Dombegyház (M. István szerezte meg 1800-ban és idetelepitette Marczibányi-Dombegyházát) ;

9 végül Lőrinczfalva (M. Lőrincz III. telepitése 1848. körül.) Az itt felsorolt birtokok M. Antal 1871. máj. 16-án kelt végrendelete alapján, minthogy a fiuág M. Lőrincz III. 1872. évben bekövetkezett halálával kihalt, a női ágra szállottak át s azokat a Vagyon-, Rakovszky-, Madocsán-, Jobb-, Andaházy-, Jánoky-, Justh-, gr. Karácsonyi-családok stb. örökölték.

11 M. Lőrincz I. vármegyénk kimagasló alakjai közé tartozik. Még birtoka sem volt Csanádvmben, midőn már mint tekintélyes nemes szerepelt és így tisztán egyéni kiválóságának tulajdonitható, hogy az 1741-iki pozsonyi diaetán, mint megyénk követe vett részt. Mint alispán pedig vármegyénk minden ügyét nagy odaadással szolgálta. Elődje, Návay György, nyomdokain haladva, ő is a régi, nagy és hatalmas Csanádmegye visszaállításán fáradozott. Orosháza megszerzése iránt indított mozgalom volt e téren első lépése. Orosháza ebben az időben Harruckern Ferencz báró tulajdonában volt, akinek engedelmével ott nagyszámú — legnagyobb részt ág. h. ev. vallású — idegen lakosság telepedett meg. A helység megszerzésére ugyan aligha voltak Csanádvmnek történelmi jogai, mert — tudomásunk szerint — sohasem tarozott megénkhez. M. Lőrincz e cél elérésére még a Básty-családtól is kért 1 Nagy Iván VII. k. 294—5. 1. 2 Ik 1739.53. sz. 3 Ik. 1741. 35. sz.

4 1742. III. 6.& Ik. 1743. 32. 1. 8 Ik. 1753. 149. 7 Ik. 1769. 542. B. » B. II. 112. 0 B. II. 145. » B. II. 636. Szenkláray: 100 év Délmagy. tört. 202., 448. 11 M. Antal végrendelete.