Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

I. fejezet: Az áruk

Durvább morva harben Kender Durvább kétszer Egyszerűbb kétszer Könnyebb kétszer Durvább csíkos kétszer Kindl Fekete és fehér kindl Morva Rupfen Zwittaui Harben és rupfen Összesen 22 vég 1 vég 23 vég 9 vég 5 vég 3,5 vég 165 vég 6 vég 18 vég 325 vég 25 vég 60 vég 1424,5 vég összesen tehát 9306 vég vásznat hoztak be, amely a finomabb és a durvább fajták között igy oszlott meg: Finomabb Durvább Összesen 7881,5 vég 1424,5 vég 84,70% 15,30% 9306 vég 100,00% A teljes vászonbehozatal megoszlása a jelentősebb fajták között a következő volt: Gyolcs 6593 vég 70,85% Szindon 771 vég 8,28% Bakacsin 567 vég 6,09*% Harben 383,5 vég 4,13% Rupfen 355 vég 3,81% Kétszer 228,5 vég 2,45% Kindl 171 vég 1,84% Kölni 89 vég 0,96% Egyéb 148 vég 1,59% Összesen 9306 vég 100,00% A gyolcs tehát magasan kiemelkedett a többi vászonfajta közül, amelyek egyike sem érte el a 10%-ot. Még nagyobb volt a gyolcs részaránya a finomabb vásznak között: 83,66%. Azt, hogy a behozott vásznakat hol gyártották, az esetek túlnyomó többségében — a posztókkal ellentétben — nem tudtam meghatározni, feltehetőleg a Habsburgok osztrák birodalmának örökös tartományaiban. A BEHOZOTT EGYÉB KÖTÖTT-SZÖVÖTT ÁRUCIKKEK A pamutárukat a behozatalban a barhet (barchent) képviselte, amelynek keresztfonala pamut, lánca (vagy szálfonala) pedig len volt. Kétféle minőségű barhetet hoztak be, a finomabb-ból 208 véget á 2 forint, a durvább-ból 137 véget á 1 forint vámértékben. A selyemáruk között a harrasz franciaországi eredetű, Arras városról kapta nevét. Ilyen nevű posztó is volt. Az 1545. és 1571. évi vámtarifák a selymek között említették.