Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

I. fejezet: Az áruk

— A forstat angliai eredetű volt, a worsted szóból származott Vorstat német neve, magyarul borsétának hívták. Ilyen nevű posztó is volt. Az 1545. és 1571. évi vámtarifák a selymek között említették. — Az atlaszt és a tafotát az 1571. évi vámtarifa a selymek között említette, az utóbbit velenceinek mondotta. A behozott selyem és atlasz mennyiségét a harmincadnaplókból nem tudjuk meg, vámértékük csekély volt. A harrasz és a forstat olcsóbb selymek voltak, egy vég vámértéke 2 forint. Mindkettőből csekély mennyiséget hoztak be. Még a tafotát is olcsóbbnak tekinthetjük, egy vég vámértéke 4,33 forint volt, ebből is csekély volt a behozatal. A félatlasz drágább selyem volt, egy vég vámértéke 10 forint, de csak másfél véget hoztak be. Legdrágább a bársony volt, egy vég vámértéke 26 forint, ebből hozták be viszonylag a legtöbbet, 7 véget és 7 rőföt. A ruhanemük között a lazsnakoi ágylepelnek és csergének is nevezték. — A kendőnek fejkendő, főfedél, főháló, főkötő, konty, főleg pedig fátyol is volt a neve. A fátyolt a hajba tűzve és a vállra lebocsátva viselték. Az egyszerű és a parasztkendőnek darabonként egyformán 10 dénár volt a vámértéke. A cseh kendő valamivel drágább volt, darabonként 12,1 dénár. — Az egyszerű, a magyar és a huszárrá végnek azonos volt a vámértéke, darabonként 10 dénár. — Az ing négy fajtája (egyszerű, posztó-, vászon-, durva) közül csak a vászoning darab szerinti vámértéke szerepel a harmincadnaplókban, ezért minőségi és mennyiségi összehasonlítást nem tehettem közöttük. Alsó- és felsőinget viseltek. A felsőingnek külön neve is volt (indusium), de nyilván a camisiának nevezett ingek között is volt felsőing. — A harisnyát a nadrág folytatásaként hordták, az alsó lábszárt (tibia) fedte. Salavárinak is nevezték. Férfiak viselték. A bőrből készült harisnyát bőrharisnyának nevezték. — A nadrág, amelyet harisnyának és salavárinak is neveztek, ugyancsak az alsó lábszárt fedte, posztóból készült és összefűzték vagy kapcsolták. A félnadrág félhosszú nadrágot jelenthetett. — A csuklyát cafrangnak is nevezték. Asszonyok hordták mint fejkendőt. — A főkötöt csepesznek is nevezték, asszonyok viselték. Kötött-szövött áruk vannak még a nórimbergi és szatócsáruk között is (fonál, kötél, puskakanóc, ágyúkanóc, fáklya, szövétnek, háló, kis sátor, különböző vászon és posztó szatócsáruk), valamint a vegyes áruk sorában is (posztódarabok, vászon, harben vászon, kétszer vászon, barhet, atlasz, bársony, cendely, lazsnak vagy pokróc, posztó lótakaró, vállkendő, keszkenő, süveg, birétum, ing, felsőing, harisnya, kötél, sátor) szerepelnek. A vegyes áruk között szereplő birétum posztóból vagy selyemből készült, papok, bírák stb. által viselt férfiföveg volt. Bretrának vagy beretrának is nevezték. — A cendely a tafota selyem egyik válfaja volt. — A keszkenő veríték törlésére szolgáló kendőcske volt. EGYÉB BEHOZOTT ÁRUCIKKEK Az ásványi, fém-, üveg- és agyagáruk között egyedül vasáruban volt jelentősebb behozatal. A lemez és a fekete lemez azonos volt, vámértékük ugyanannyi. — A sütőrostélyt rostnak is nevezték. — A hüvely kardhüvely volt. — Az ónt cinnek is nevezték. A kidolgozott ón vámértéke azonos volt az egyszerű ónéval. — Az ólmot fekete ónnak is nevezték, szemben a fehér ónnal. Az üveg ablaküveg volt. 6 Magyarország nyugati külkereskedelme 81