Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

I. fejezet: Az áruk

A behozott élelmiszerek között szereplő orsóhal a petromyzontidae családjába tartozó gerinces állatnem, a halaktól annyiban különbözik, hogy mell- és hasúszói nincsenek. Magyarul ingolának is nevezik. Az ingolák közül a kis vagy homoki ingola hazai vizeinkben is előfordul. Mint behozott árucikkről minden bizonnyal a vak ingoláról van szó, amely a tengerbe torkolló nyugat-európai folyókban sűrűn előfordult, és ízletes húsa miatt kedvelték. De szó lehet a tengeri ingoláról is, amely az európai tengerekben is élt, és tavasszal az ivás idején a folyókba vándorolt. Ennek a húsát is fogyasztották. — A platajc széles, lapos tengeri hal volt. — A keresztes sajtot a német birodalom sváb területén, főleg Dinkelsbühl környékén készítették. — A lenolajdX ipari célokra készítették, de élelmiszerként is fogyasztották. — A fahéj a babérfák családjába tartozó fák héja. Két fajtája közül cinamomumnak a ceylonit, cassianak a kínait nevezték. — A malváziai bor, amelyet magyarul malosának neveztek, édes, sűrű bor volt, több helyről is származott, így egy Monemvasia nevű görög szigetről, amelyet olaszul Napoli di Maivasiának hívtak, azután Kréta szigetéről, valamint a Kanári-szigetekről, ahol a malvasia nevű szőlőből mint a legjobb madeiralikőr-borok egyikét nyerték. Latin neve helyesen malvaticum lett volna. — A rivoliói édes főzött bor az isztriai Rivoglióból származott. A behozott élelmiszerekhez tartozik a szatócsáruk közé sorolt mézeskalács, ízesítő és csemege is. Az utóbbi cukrozott édesség, pl. cukorral bevont mandula, volt. — Olívaolaj, olaj, cukor, bors, gyömbér, mandula, füge, mazsola és csemege a vegyes áruk között is szerepel, meg nem határozható értékben és mennyiségben. A BEHOZOTT BŐR- ÉS PRÉMÁRUCIKKEK A behozott bőr- és prémárucikkek között a kidolgozott bőr coreum (corium) és cutis elnevezése aligha jelent tudatos megkülönböztetést. — A különböző neveken szereplő prémes bőr sem jelenthetett annyi fajtát, ahány néven előfordult, a vámértéke mindegyiknek ugyanannyi volt. — Az erszény marsupium latin neve tarsolyt is jelentett. — A magas szárú lábbelinek (ocrea) szekernye volt a régi magyar neve. Csizmát és sarut egyaránt jelentett, ezért neveztem magas szárú lábbelinek. — A suba nyúl háti bőréből inkább házi, mint vadnyúl bőréből készült. A mastruga gereznát és hacukát is jelentett. A nórimbergi áruk közé sorolt kesztyű, öv és szalag bőrből lehetett. Ez utóbbi valószínűleg szalagszíj volt, amelyet fűzésre használtak. — A vegyes szatócsáruk között szereplő nyeregszíjak nyilván bőrből voltak. — A vegyes áruk között prémes bőr, kordován, erszény, cipő vagy saru, magas szárú lábbeli, bőrharisnya, kesztyű, öv és szalag fordul elő a bőr- és prémáruk közül, más árufőcsoportokba tartozó árucikkektől el nem különíthetően. A BEHOZOTT POSZTÓK A kötött-szövött áruk sorában a sokféle posztó többnyire a gyártás helyéről vagy országáról kapta nevét. A gyártási helyek közül Aachen a német birodalomhoz, Amszterdam Németalföldhöz, Bergamo Ftáliához, Boroszló Sziléziához, Braunau Cseh-