Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
I. fejezet: Az áruk
országhoz, Brügge Flandriához, illetve Németalföldhöz, Butzbach a német birodalomhoz, Dinkelsbühl a német birodalomhoz, Einsiedeln a német birodalomhoz, Friedberg a német birodalomhoz, Görlitz Sziléziához, Igló (Iglau) Morvaországhoz, Eecloo, ahol a kék flamand posztót gyártották, Flandriához, illetve Németalföldhöz, London Angliához, Nürnberg a német birodalomhoz, Schweidnitz Sziléziához, Trautten Németalföldhöz (ma: Saint Trond = Sanct-Truijén Belgiumban), Uslau (talán Ober-Ursel, Hessenben) a német birodalomhoz, Werd (Nürnberg külvárosa) a német birodalomhoz, Zwickau a német birodalomhoz tartozott. A gyártás országáról kétfajta cseh, négyfajta morva és egyfajta sziléziai posztót neveztek el. Nem földrajzi eredetű nevet jóval kevesebb posztófajta kapott. A karázsia (karazia) posztó neve az angol kirsey (kersey) posztónévből származott, lengyelül karazja lett ennek a posztófajtának a neve. — A purpián posztó nevét bíbor (skarlátvörös) színéről kapta. — A stamet angol posztó volt, franciául stamine-nek, olaszul sciamitónak hívták. Egyes források nem posztónak, hanem selyemszövetnek mondják a stamet-et. Az 1545. és 1571. évi vámtarifák azonban nem a selymek, hanem a posztók között sorolják fel. Szerepel a posztók sorában két bélésnek való fajta, valamint szerepelnek a bálák és végek kimérése után visszamaradó posztóvégek, maradékok. Van végül egy posztófajta, amely a harmincadnaplóban Hernisch néven szerepel. Bartal Antal ismert szótára a német Harnisch szóval hozza kapcsolatba, amely páncélt jelent, s olyan posztónak véli, amellyel a páncélt bélelték ki. Ezt a magyarázatot nem tartom elfogadhatónak. Az 1571. évi vámtarifában azonban a következőket olvashatjuk: De una pecia panni Pernisii seu Veronensis florenus 1. (8.1.) Ugyanez a szöveg németül: Von einem ganzen Stuckh Bernisch 1 florenus. Az 1542. évi harmincadnapló írója valószínűleg tollhibát vétett, Hernischt írt Bernisch helyett. Feltételezem tehát, hogy Veronában gyártott itáliai posztóról van szó a csupán egyetlen tételben szereplő Hernisch esetében. A különböző posztókat minőségük, illetve az azt tükröző vámértékük alapján osztályozhatjuk. Másik alapja a kategorizálásnak az ország, illetve vidék, ahol a posztókat gyártották. A minőség, illetve a vámérték alapján történő osztályozást nehezíti az a körülmény, hogy az egyes posztófajták mennyiségét a harmincadnaplók részben bálákban, részben végekben tüntetik fel, olykor bálákban is végekben is. A bálák az egyes posztófajtáknál nem mindig azonos számú véget tartalmaznak. Többször nem állapítható meg, hogy egy bálában hány vég van. A 34 posztófajta közül a végek száma 27-nél ismert, 7-nél csak a báláké. Azt, hogy egy bálában hány vég van, 10 posztónál adják meg a vámnaplók: hatnál 20, egynél 16, háromnál pedig 15. Annak érdekében, hogy a végek száma alapján mind a 34 posztófajta összehasonlítható legyen, feltételezem, hogy annál a 7 fajtánál, amelynél csak a bálák száma ismert, egy bála 20 véget tartalmazott. Elfogadva ezt a feltételezést, mind a 34 posztófajtánál ismerjük egy vég vámértékét, és ezen az alapon osztályozhatjuk, kategóriákba sorolhatjuk őket. Egy vég vámértéke 2 és 20 forint között váltakozott, az alábbi megoszlásban:
