Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
Bevezetés
A kereskedők többnyire egyedül szállítottak, de olykor két vagy több kereskedő közös szállítmánnyal jelent meg a vámhelyen. Az is előfordult, hogy különböző lakhelyű kereskedők szállítottak közösen. A közös szállítmányok szétbontása nem is lehetséges, mert a vámot egy összegben fizették utánuk. A kereskedőket elsősorban lakóhelyük és országuk szerint csoportosítjuk, de ezenkívül más alapokon való lehetőségeivel is éltünk a csoportosításnak. Ezek: a lebonyolított áruforgalom ágazataiban (behozatal és kivitel) való részvétel, a szállítások száma. A magyarországi kereskedőket nevük alapján nemzetiségük szerint is vizsgálhatjuk. Ebből az derül ki, hogy a magyarországi kereskedők között a magyar nemzetiségűek bonyolították le a legnagyobb forgalmat. Ezt csak úgy tehették meg, ha megfelelő tőkével rendelkeztek. Ha pedig rendelkeztek, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy az 1540-es évek első felében Magyarországon volt kereskedelmi tőke, s a külkereskedelmi áruforgalom elsősorban azon nyugodott. 5. A harmincadról, a behozott és kivitt áruk után fizetett vámról, a vámolás helyéről és idejéről, pontosan és részletesen tájékoztatnak a harmincadnaplók. Feltüntetik, ha a kereskedő vámkedvezményt (relaxatio) kapott, ennek okát azonban nem mindig jelölik meg. A vámnaplókból a vámtarifa segítségével kétféle vámot állapíthatunk meg: a ténylegesen fizetettet és azt, amit az engedmények nélkül kellett volna fizetni. A feldolgozásnál ez utóbbit vettük alapul, illetve ez utóbbinak a hússzorosát, az árunak a vámértékét. A harmincadot elvben az első harmincadhelyen kellett fizetnie, amelyen a kereskedő szállítmányával áthaladt. A gyakorlatban a vámolás valóban az első vámhelyen történt, a fizetés azonban nem mindig ott. A kereskedő írásbeli igazolást kapott a vámolás megtörténtéről. Abból, hogy az áruforgalom miként oszlott meg az egyes harmincadhelyek között, azt állapíthatjuk meg, hogy milyen irányba, illetve irányból, milyen országok felé, illetve felől milyen és mennyi árut szállítottak. Ugyanezt még világosabban látjuk, ha az áruforgalom megoszlását nemcsak az egyes harmincadhelyek, hanem azok földrajzi alapon kialakult, illetve megkülönböztethető csoportjai között is nézzük. Három ilyen csoportot különböztethetünk meg, kettőt a Dunától északra, egyet pedig e folyótól délre. A Dunától északra a nagyszombati csoporthoz a Thurzó Elek kezén levő 6 harmincadhelyet számítjuk, amelyek közül 1542-ben már Szempc volt a legjelentékenyebb. Ugyancsak a Dunától északra a pozsonyi csoporthoz a Mária királyné kezén levő 3 harmincadhelyet számítunk: Pozsonyt, Stomfát és Gajárt. A Dunától délre fekvő, szintén Mária kezén levő 6 — illetve Sopron 4 fiókjával 10 — harmincadhelyet soproni csoportnak nevezhetjük. 1542-ben közülük Sopron forgalma volt a legnagyobb, később azonban óvárinak mondották ezt a csoportot. 6. Az áruforgalom időbeli megoszlása is pontosan megállapítható a harmincadnaplókból. Azt vizsgáltam, hogy a forgalom az év egyes hónapjaiban és negyedeiben miként alakult. További — hetekre és napokra történő — bontás is lehetséges lenne, ennek azonban nem látom értelmét. 7. A szállítmányok száma viszonylag a legkönnyebben megállapítható adata a harmincadnaplóknak. Ebből is levonhatunk tanulságokat.
