Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

külföld vagy még annyi sem. Ez utóbbi esetben bizonytalannak vagy ismeretlennek tekintjük a kereskedő országát, annak megfelelően, hogy lakhelyének neve szerepel ugyan a naplókban, de még az sem állapítható meg róla, hogy magyarországi-e, avagy külföldi, illetve hogy lakhelye megnevezve nincsen. Ha egy ország vagy országrész kereskedői lakhelyeiről vagy kereskedőiről beszélünk, akkor természetesen csak azokat a lakhelyeket és kereskedőket értjük, amelyek, illetve akik a magyarországi külkereskedelmi áruforgalomban, a feldolgozott vámnaplókban szerepeltek. Ezt a tényt minden előforduló esetben megismételni nem tartjuk szükségesnek. A királyi Magyarországnak két részét különböztettük meg: a Dunától, illetve a Közép-hegységtől északra és délre esőt. 3. A kereskedők lakhelyét a harmincadnaplók egy-két kivétellel minden esetben feltüntetik. Annak a megállapítása, hogy a kereskedői lakhely milyen országhoz, illetve — Magyarország esetében — az ország melyik részéhez tartozott, sok esetben gondos vizsgálatot igényelt, némelykor úgy sem sikerült. Olykor csak azt tudtuk megállapítani, hogy a kérdéses lakhely nem Magyarországon, hanem valamelyik más országban feküdt. Máskor azt sem sikerült tisztáznunk, hogy a kérdéses lakhely magyarországi volt-e vagy pedig külföldi. És előfordult az is, hogy a kereskedő lakhelye teljesen ismeretlen maradt, mert a naplók meg sem nevezték. A magyarországi kereskedői lakhelyeknél azt is meghatároztuk, hogy ma milyen országhoz tartoznak. Egyes lakhelyek országon belüli helyét, illetve mai hovatartozását azonban nem sikerült megállapítanunk. A kereskedői lakhelyeket nemcsak országok szerint csoportosíthatjuk, hanem annak alapján is, hogy kereskedőik milyen összegű áruforgalmat bonyolítottak le. Ezen az alapon 3 kategóriát különböztetünk meg: nagy, közepes és kis áruforgalmat lebonyolító kereskedői lakhelyeket. Ha egy kereskedői lakhely kereskedőiről beszélünk, akkor természetesen csak azokat a kereskedőket értjük, akik a magyarországi külkereskedelmi áruforgalomban, a feldolgozott vámnaplókban szerepeltek. Ezt a tényt minden előforduló esetben megemlíteni nem tartjuk szükségesnek. 4. A kereskedőket a harmincadnaplók egy-két kivétellel mindig megnevezik. Többnyire családi és személyi nevüket egyaránt feltüntetik, elég gyakran előfordul azonban, hogy csak személyi nevüket adják meg. Mindkét esetben, főleg az utóbbiban, a név mellett többször a foglalkozást is ott találjuk. Elsősorban az iparosi és a kereskedői foglalkozást jegyezték fel, azt, hogy valaki földművelő vagy állattenyésztő, sohasem írták a név mellé. Pedig valószínű, hogy ilyenek is voltak a kereskedők között. Feltételezhetjük, hogy a kereskedők többségének nem a kereskedés volt az egyetlen, sőt nem is a főfoglalkozása. De valószínűnek tarthatjuk azt is, hogy voltak köztük szép számmal olyanok is, akik ha nem is kizárólagosan, de elsődlegesen kereskedtek. A naplók alapján ez a kérdés nem tisztázható, más forrásokat is segítségül kellene hívni ahhoz, hogy ne csupán felvessük, hanem meg is válaszoljuk. Erre azonban nem vállalkozunk, mert a korabeli külkereskedelem minden kérdésével való foglalkozást nem tartjuk feladatunknak. Az a naplókból is kiderül, hogy voltak olyan kereskedők, akikről az általuk lebonyolított forgalom forintértéke és áruösszetétele alapján, nemkülönben azon az alapon, hogy nagybirtokos földesurak megbízásából is kereskedtek, biztonsággal állíthatjuk, hogy kizárólagosan, de legalábbis elsődlegesen kereskedők voltak.