Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

A harmincadosoknak a tarifában szereplő árucikkeket a tarifa szerint kellett elvámolniok. Azoknak az árucikkeknek pedig, amelyek a tarifában nem szerepeltek, az értékét a harmincadosoknak kellett meghatározni, és az általuk megállapított érték huszadát vetették ki mint vámot. A harmincadosok által megállapított értéket sem merném azonban forgalmi vagy piaci értéknek tekinteni, inkább mondanám olyan vámértéknek, amelyet nem az uralkodó, hanem a harmincadosok határoztak meg. A vámnaplók adatainak feldolgozásánál kétféleképpen jártam el. Azoknál az árucikkeknél, amelyek a vámtarifában szerepeltek, a tarifában megállapított vám 20-szorosát vettem vámértéknek, függetlenül attól, hogy a harmincados milyen összegű vámot vetett ki, illetve szedett be. Azoknál az árucikkeknél pedig, amelyek a vectigalban nem voltak feltüntetve, a harmincados által kivetett, illetve beszedett vám összegének a 20-szorosát minősítettem vámértéknek. Egy ökör vámértékét pl. akkor is 10 forintnak vettem, ha a szállító csak 40 dénár vámot fizetett utána, mivel a vámtarifában az egy ökörre megállapított vám összege 50 dénár volt, és a harmincadhelyek egy részénél ennyit is vetettek ki és szedtek be. A harmincadnaplók adatai alapján a következő kérdésekre válaszolhatunk, a külkereskedelmi áruforgalom alábbi részleteit ismerhetjük meg. 1. Az árukkal kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy milyen árucikkeket hoztak be és vittek ki. Csupán minimális mennyiségű áruról nem dönthető el, hogy behozták-e vagy kivitték. Meghatározhatjuk az árucikkek vámértékét, amelynek alapján a kereskedők a harmincadot fizették. Egyes árucikkeknek a mennyiségét is megtudhatjuk, valamint azt is, hogy mik voltak a mértékegységeik. Az árucikkeket rendszerezhetjük, kisebb-nagyobb árucsoportokba sorolhatjuk. Az így kialakított árucsoportoknak egykorú neve nem mindig volt. Ilyenkor azokat a kérdéses csoport tartalmának leginkább megfelelő ma használt kifejezéssel neveztük meg, még ha ez a név olykor nem egészen pontos vagy korszerűtlenül hangzik is. (Pl. kötött-szövött áru, méteráru.) A behozott áruk eredetéről, azaz termelési helyéről, valamint a kivitt áruk végcéljáról, azaz fogyasztási helyéről, a harmincadnaplók nem tájékoztatnak. E helyeket csak feltételezhetjük a kereskedők országa és lakhelye alapján. A harmincadhely alapján pedig, ahol az árut elvámolták, meglehetős biztonsággal arra következtethetünk, hogy az árut szállító kereskedő az országhatár átlépésekor melyik külföldi ország területét hagyta el, illetve melyiknek a területére lépett. Hasonlóképpen csupán feltételezésre és következtetésre vagyunk utalva a tekintetben, hogy a kereskedő egyben termelő is volt-e, s a maga által termelt árut szállította, avagy másoktól vásárolt áruval kereskedett. Arról, hogy a kereskedő által forgalomba hozott árut ki és hol termelte, a harmincadnaplók nem nyújtanak tájékoztatást. Erre legfeljebb következtethetünk egyes adataikból. Az árutermelés történetének tehát a harmincadnaplók csupán közvetett forrásai. Azt tudjuk meg belőlük, hogy bizonyos árucikkeket eladásra termeltek, de azt nem, hogy ki, hol és hogyan. 2. A kereskedők országát a harmincadnaplók csak kivételesen tüntetik fel. Az országra a kereskedői lakhelyből következtethetünk, amelyet majdnem minden kereskedőnél megneveznek a naplók. Voltak egyes kereskedők, akiknek a harmincadnaplók bizonysága szerint több országban is volt lakhelyük. Abban az esetben, ha egy kereskedői lakhely azonos néven több országban is előfordult, a kereskedő országát rendszerint más adat alapján, elsősorban a harmincadhelyből, lehet meghatározni. Vannak olyan esetek, amikor a kereskedő országáról csak az állapítható meg, hogy