Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

IV. fejezet: A kereskedők

A kereskedő földesurak között voltak olyanok, akik nem maguk szállítottak, hanem megbízottaik révén bonyolították le az üzletet. A legjelentősebb ilyen kereskedő Magyarországon az országbárók sorába tartozó Nyáry Ferenc volt, akinek 19216 forint vámértékü állatait két nagyszombati tőzsér, Baráti Fábián és Sánta Ambrus vitte ki az országból. Az esztergomi érsek jóval kisebb, mindössze 300 forint vámértékü kivitelét három felvidéki tőzsér bonyolította le. Egy Czobor nevű, valószínűleg felvidéki földesúr csupán 16 forint vámértékű áruját házi embere vitte ki. Egy morvaországi földesúr servitora ugyancsak 16 forint vámértékű árut szállított külföldre. Két magyarországi földesúr részben maga, részben megbízott tőzsérek igénybevételével vitt ki állatokat a határon túlra. Balassa Imre volt az egyik, aki 5680 forint vámértékben maga szállított, 1180 forint vámértékben pedig egy familiárisa, Borbély Simon révén. A másik ilyen földesúr az országbáró Révay Ferenc volt, aki 1750 forint vámértékű árut maga vitt ki, 400 forint vámértékűt pedig az a nagyszombati Sánta Ambrus, aki Nyáry Ferencnek is szállítója volt. A fentieken kívül 9 magyarországi és 1 morvaországi kereskedő földesúr szerepel még a vámnaplókban. A magyarországiak közül Thököly Sebestyén, Jancsy Gergely és Pekry Anna nagy-, Dési Boldizsár és Balassa Zsigmond közép-, Szegedi Bernát, Baradi Péter, Berzseny Barabás és Török János pedig kiskereskedők voltak, Berzseny Barabás kivételével valószínűleg az északi országrész területén laktak, miként a korábban említett magyarok is. A morvaországi földesúr Holeschauban lakott, és kiskereskedő volt. Összefoglalva a fentebb mondottakat, az áruforgalom lebonyolításában 14 magyar és 2 morva földesúrnak volt szerepe. A magyarok közül 6 nagy-, 3 közép-, 5 pedig kiskereskedő volt. Ez utóbbi kategóriába tartozott a két morva is. A behozatalban is részt vevő Berzseny Barabás kivételével valamennyien csak a kivitelben szerepeltek. Összes forgalmuk vámértéke 35017,80 forint volt, ebből 56 forint a két morváé, a többi a magyaroké. Sajátos kereskedői csoportot alkottak a Duna melléki várak, korszakunkban elsősorban Pozsony és Komárom védelmére rendelt, folyami katonai szolgálatot teljesítő naszádosok. A kereskedésbe is bekapcsolódtak, közelebbről a kivitelbe, vámkedvezményben is részesültek. Négy kereskedő naszádos szerepel a vámnaplókban, hárman közülük nagykereskedők voltak: Erdőhegyi Benedek, a naszádosok kapitánya, továbbá Balog Pál és Bojtos Lőrinc. A két utóbbinak lakhelyét is ismerjük, hol mint naszádosok, hol mint nebojszai lakosok szerepelnek a naplókban. A negyedik naszádos, Szabó Bertalan a középkereskedők kategóriájába tartozott. Lakhelye ugyanúgy nincs feltüntetve, mint a kapitányé. A 4 naszádos — 2 közülük részben mint nebojszai lakos, továbbá társas szállításokban is részt véve — összesen 9786,40 forint vámértékű forgalmat bonyolított le. Egy várkatona is szerepel a kereskedők között, Vöröskő várnagya, Mehel Boldizsár, 315 forint vámértékű árut vitt ki az országból. Nyilván önállóan kereskedett, nem pedig a Fuggerek megbízásából, akik akkor Vöröskő várának urai voltak. Városi és községi tisztségviselők, illetve tisztségviselő városi és községi lakosok is akadnak a kereskedők sorában. Nagyszombat városának bírója (Budai János) és jegyzője (Elek) egyaránt kereskedett. Budai János középkereskedő volt, behozatalban és kivitelben egyaránt szerepelt. Elek jegyző a kiskereskedők közé tartozott, miként Diós (Alsódiós) és Kovalov felvidéki községek bírói, akiknek nevét nem jegyezték