Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)
IV. fejezet: A kereskedők
fel a vámosok. Ők hárman cSak a kivitelben vettek részt. Gáspár vámosról nem tudjuk, hogy valamely helységnek vagy pedig földesúrnak a szolgálatában állott. A napló nevén és foglalkozásán kívül még azt tünteti fel, hogy Bánfalván lakott, és kiskereskedő volt. A 3 bíró, a jegyző és a vámos összesen 714 forint vámértékű forgalmat bonyolított le, ebből 598 forinttal a nagyszombati bíró részesedett. Meglepő, hogy 13 szállító neve mellett azt olvashatjuk a vámnaplókban, hogy literátus, azaz deák. Ezek a deákok mind magyarországiak voltak, családnévvel egyikük sem rendelkezett. 11 közülük a déli, 2 pedig az északi országrész területén lakott. 3 nagy-, 1 közép-, 9 pedig kiskereskedő volt. A 3 nagykereskedő közül 2 az északi országrészen lakott, Nagyszombaton és Gálán tán, a harmadik Pesten. A középkereskedő Székesfehérvárott lakott, a 9 kiskereskedő közül 1 Váradon, a többi is a déli országrészen. A 13 kereskedő közül 6 csak a behozatalban, 4 csak a kivitelben vett részt, 3 pedig a forgalom mindkét ágazatában. Összesen 9168,80 forint vámértékű forgalmat bonyolítottak le, ebből 8507,60 forint vámértékűt a 3 nagykereskedő, részben önállóan, részben más — nem literátus — szállítókkal társulva. A pesti Balázs deák egymaga és önállóan 4310 forint vámértékű árut szállított. Azt, hogy literátusnak lenni valamely kereskedő esetében mit jelentett, közelebbről meghatározni nem tudjuk. Lehet, hogy foglalkozást, tehát azt, hogy írástudását kamatoztatta, valaki vagy valakik számára írásbeli munkát végzett. De az is lehet, hogy csupán azt, hogy tud írni és olvasni, az írásbeli munka végzéséhez szükséges képzettséggel rendelkezik. Lehet az is, hogy mind a kettőt, egyiik deáknál csupán a képzettséget, a másiknál egyben a foglalkozást is. Mindenesetre, mai kifejezéssel értelmiséginek tekinthetjük a literátust. Tulajdonképpen a korábban említett városi jegyzőt, a városi és községi bírókat, továbbá a közelebbről nem ismert vámost is a mai értelmiségiek kategóriájába sorolhatjuk, a deákok mellé. És ebbe a kategóriába tartozik a felvidéki Kosút község Urbán nevű kántora is, aki 180 forint vámértékű árut vitt ki az országból. Ezek után 3 foglalkozási kategóriáról kell még szólnom. Előbb egy kisebbről, a fuvarozókról, azután két nagyról, az iparosokról és a szó szorosabb értelmében vett kereskedőkről, akiket szatócsoknak neveznek a harmincadosok. A szekeresek vagy fuvarosok, akiket latinul aurigának vagy vectornak neveztek, nyilván a kereskedők által fogadott áruszállítók voltak, akik közül egyesek maguk is kereskedtek. A vámnaplók 6 ilyen kereskedőt neveznek meg, valamennyi külföldi volt, 5 morvaországi, 4 olmützi, 1 iglaui, 1 pedig csehországi, chrudimi. A csehországi és az egyik morvaországi a közép-, a további 4 morvaországi a kiskereskedők kategóriájába tartozott. A morva középkereskedő a forgalom mindkét ágazatában szerepelt, 2 morva csak a behozatalban, másik 2 és a cseh csak a kivitelben. Összesen 390,40 forint vámértékű forgalmat bonyolítottak le. A vámnaplókban szereplő iparosok száma 186. Ezek 37 fajta mesterséget űztek. Az alábbi összeállítás azt tünteti fel, hogy a 186 iparos miként oszlott meg a 37 mesterség között. Mutatja egyben azt is, hogy az iparosok miként oszlottak meg a forgalom 3 ágazata (behozatal, kivitel és vegyes, azaz behozatal és kivitel vegyesen), valamint a forgalom volumene szerinti 3 kereskedői kategória (nagy-, közép- és kiskereskedő) között. A rovatok címeit jelző rövidítések jelentése: Ö = összes kereskedő, B = behozatali kereskedő, K = kiviteli kereskedő, V = vegyes forgalmú kereskedő, a = nagykereskedő, b = középkereskedő, c = kiskereskedő.
