Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988)

Bevezetés

Szakolcának és 3 fiókjának részesedése a nagyszombati csoport teljes áruforgalmában a fizetett vám alapján ezek szerint 1549-ben 0,97, 1555-ben 0,50, 1556-ban pedig 0,79%-os volt. Az 1%-ot egyik évben sem érte el. E 4 harmincadhely 1542-ben a nagyszombati csoport kivitelében a fizetett vám alapján 0,88, a vámérték alapján pedig 0,82%-os arányban részesedett. Még kisebb volt ez a részesedés, ha nem csupán a nagyszombati csoport áruforgalmát, hanem a szűkebb értelemben vett nyugati áruforgalom egészét nézzük. Teljesen valószínűtlen, hogy a Szakolcán és 3 fiókján át történő behozatal a szűkebb értelemben vett nyugati áruforgalmon belül behozatal és kivitel egymáshoz való viszonyát figyelemre érdemes mértékben befolyásolta. Még kevésbé volt jelentősége a teljes nyugati áruforgalomban és az ország egész áruforgalmában. Meggondolást igényel az a tény, hogy 1542-ben az összes ismert nyugati behozatali vámhelyen jóval kevesebb posztót hoztak be, mint 1457—58-ban egyedül Pozsonyban. Ennek a ténynek többféle magyarázata adható. Mindmegannyi nem bizonyított, mert egyelőre nem bizonyítható, feltevés. E feltevések közül a legtetszetősebb, mert legalaposabban átgondolt, az, amelyet Pach Zsigmond Pál adott a Történelmi Szemle 1971. évi 1—2. számában megjelent, a 6. jegyzetben idézett, kitűnő tanulmányában. E szerint a gyapjúszövet-behozatal szerkezete 1457/58 és 1542 között jelentősen megváltozott. Számottevően növekedett a (főleg közepes és olcsó minőségű) sziléziai és cseh-morvaországi fajták aránya. Ezek túlsúlyra jutása pedig, bár a pozsonyi behozatalban is jócskán érezhetővé vált, különösképpen az északabbra haladó posztóforgalomra gyakorolhatott növelő hatást, amelynek vámhelyei közelebb estek a termelési területhez. A kérdéssel külön nem foglalkoztam, csak annyiban tudok hozzászólni, amennyiben az északabbra fekvő vámhelyek közül a nagyszombati csoport vámhelyeit érinti. Annak alapján, amit e csoport vámhelyeinek lehetséges behozataláról a fentiekben mondottam, nem tartom valószínűnek, hogy rajtuk keresztül 1542-ben jelentékenyebb volumenű posztót hoztak be az országba. A többi északabbra fekvő, az északnyugati és északi irányú forgalmat lebonyolító vámhelyeket, elsősorban a trencséni csoport hivatalait illetően, nem látom kizártnak Pach Zsigmond Pál feltevésének, illetve magyarázatának helyességét. Úgy vélem tehát, a naplók hiányossága nem olyan mérvű, hogy ne tekinthetnők őket a szoros értelemben vett nyugati áruforgalom teljes mértékbeni tükrözőinek. A háromfelé — északnyugat, szűkebb értelemben vett nyugat, délnyugat — ágazó, tágabb értelemben vett nyugati irányú magyar külkereskedelemnek csak egyik — a szűkebb értelemben vett nyugati — irányú áruforgalma bonyolódott le azon a 19 harmincadhelyen át, amelynek vámnaplói korunkra maradtak. Próbáljunk feleletet keresni arra a kérdésre, hogy mekkora lehetett az északnyugati és délnyugati irányú külkereskedelemnek az áruforgalma, hogyan viszonyult a szűkebb értelemben vett nyugati irányú áruforgalomhoz. Viszonylag könnyebb felelnünk erre a kérdésre az északnyugati irányú áruforgalmat illetően, amely a trencséni főharmincadhelyen és annak fiókhivatalain keresztül bonyolódott le. 1542-ben a trencséni harmincadcsoport még Thurzó Elek kezén volt. Nem tudunk róla, hogy a kincstár e csoport harmincadhelyein a harmincadjövedelem egy részét — mint a nagyszombati csoportnál, benne a szempci harmin-